Aki meg van gyõzõdve arról, hogy a világban egy olyan mindenható akarat uralkodik, aki feltétlenül bölcs és feltétlenül jó, ennél fogva a történelemben is egy tõle származó erkölcsi rend és igazságszolgáltatás érvényesül, sokszor csüggedten áll olyan tényekkel szemben, amelyeket nehéz megmagyarázni. Ez történelmi valóság és világosan szemléltethetõ: amióta a magyar élet tart, ez a nép mindig létében volt fenyegetve és mindennapi kérdése a lét és nem lét kérdése volt...
A magyar nemzet történetében nem az volt a kérdés, mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk, hol építsünk házat, milyen könyvet írjunk és milyen dalt énekeljünk, hanem az, éljünk-e vagy nem ? Minden kérdés mögött a lét és a nem lét kérdés rejtõzött És mégis élünk és vagyunk. Ez a tény mindennél erõsebben bizonyít a gondviselés fénye és csodája mellett Nincs nemzet, amelynek több oka lenne hálásnak lenni Isten iránt, mint a magyarnak. Ilyen helyzetben élõ népnél kell mindenkiben fokozott felelõsségérzetnek ébrednie Micsoda roppant felelõsséget jelent ez egy nép vezetõire, a magyar nemzet vezetõire és milyen nagy felelõsséget jelent ez minden magyarra nézve A magyar bátorság mindennapi kenyér kell, hogy legyen, s ezért szükség, hogy bátrak legyenek a gyermekek, az asszonyok, az öregek, a tudósok, a költõk, mert ez a nemzet annyit ér, amennyi elszántság járja át az egész nemzetet . Magyarnak lenni annyit jelent, mint lehetetlen feladatok elé állni és azt mégis megoldani. ebbõl a tüzes kemencébõl léphet ki az az ember és az a nép, amelyik méltón viseli ezt a nevet: magyar.
Részletek Ravasz László (ref. püspök): Magyar theodicea c. írásából.
