I. Rákóczi Ferenc özvegye Zrínyi Ilona, férje elvesztése után, 1682-ben férjhez ment Thököly Imre kuruc fejedelemhez. A törökök 1685-ben foglyul ejtették Thökölyt, az osztrákok pedig sorra foglalták el a magyar várakat. Zrínyi Ilona gyermekeivel: a tízéves Ferkóval és a tizenkét éves Juliával Munkács várában éltek. 1685 novem-berében az osztrákok körül-zárták a várat és megadásra szólították fel a védõket. Munkács vára azonban ellenállt, Zrínyi Ilona maga vezette a védelmi harcot. Caprara ostromágyúkkal fenyegetõzve a vár feladására szólította fel

ZrinyiIlona.pngZrínyi Ilonát. A bátor asszony levélben válaszolt: ,,Én mint I. Rákóczi Ferencz fejedelem árváinak anyja vontam meg magamat gyermekeimmel ezeknek várában, melyet mint örökségünket, köteles vagyok számukra megótalmazni, ha megtámadtatik. Sem én, sem kiskorú, ártatlan gyermekeim nem vétettünk semmit a császárnak; miért foglalják el mégis várainkat egymás után? Én nem ellenségeskedem senkivel, de a bántóknak ellentállok; s ha a császár fegyvereit egy nõ és gyenge árvák ellen fogják fordítani: nem hiszem, hogy az ilyentén harc akár Õ Felségének, akár tábornokainak valami nagy dicsõségére válnék ! Kérem tehát a tábornagy urat: szünjék meg háborgatni Munkácsot ? Ha pedig e kérelemre nem hallgat: hát tudja meg, hogy engemet, bár gyönge asszonyt, sem többi várainknak eléveszte, sem az ostrom félelme nem képes. Arra kényszeríteni, hogy megfelejtkezzem arról, amivel gyermekeimnek tartozom.”Munkács vára ellenállt és visszaverte a támadásokat. Zrínyi Ilona maga vezette a védelmi harcot. Az osztrákok lõtték a várat, de a védõk hõsiesen kitartottak –kb. két éven át. Végül is az ellenség sikertelenül elvonult 1687. április 28-án, ez a Munkácsi Gyõzelem Napja amikor is Zrínyi Ilona vezetésével a hõs várvédõk diadalmaskodtak. Errõl így számol be férjének május 5-én: ,,Írhatom Kegyelmednek, édes szívem, Uram: Isten csodálatosképpen megtartott… Az torony és az felsõ házak oda vannak… de az mind semmi ilyen rettenetes ítélethez képest ! Vigasztalásunkra: szemünk láttára sok kárával volt az ellenség; igen kevés lövést töttek hiába a várbul, -omlott olykor sorján a német !… Senki sem engemet, sem két gyermekeimet megijedt állapottal bizony nem látta; valamint eleim: úgy voltunk készen fejünk fennállatáig a várat megtartani életünk letételével. Lássa immár, kikkel tett föl az ellenség: ha asszony, ember vagyok is: Munkácson meg mertem várni õket, vigyék hírét máshová is!…”

A hõslelkű édesanya, aki megvédte gyermekeit, szeretõ gyengédséggel számol be róluk férjének, 1687. május 22-én, Júlia napján:

,,Isten soha ne adjon anyának jobb gyermekeket, mint ezek még eddig az ideig voltak; mert soha nem tapasztaltam egyebet bennök az igaz szeretetnél és engedelmességnél hozzám, semminemû változásokban. Egymáshoz igaz atyafi-szeretettel voltanak; ha tovább is hozzám és az én édes Uramhoz abban megmaradnak: vesznek jutalmat mitõlünk, az Istentõl áldást, s adnak jó példát az világ fiainak.”

 

Zrínyi Ilona leveleiből, 1687

 

000.png