…Van itt valami, ami megmaradt, s ami el nem pusztult, s aminek a csend ellenére is, sõt éppen azért, szava van: az szóba áll velünk s kigyújtja a Pilisen s a Pilist környezõ halmokon a nagy emlékek tüzeit …A Pilisnek történeti levegője van… s szent berke volt a XII. századbeli misztikának, mely a szeretet fölényét hirdette. Vonzotta a hegy barlangjaiba a remete pálosokat, s valamiféle fehér mágiával riasztotta vissza a még pogány erdõk haramidit s pásztorait… Csodás világnak a színhelye volt akkor a Pilis hegye s az erdõs há-romszög, melynek Buda, Esztegom, Visegrád mindmegannyira védvára. Nekem a Pilis szent hegy, s szívesen merülök el beszédes s megigézõ csendjében… Ki néz föl manapság ily meglátással a Pilis hegyére…? Pedig ha valaha, hát most lenne szükség ezekre a meglelkesített meglátásokra s ezekre a meleg megérzésekre. Egész Magyarországnak, minden hegy-völgynek, minden romnak, várnak és városnak, minden talpalatnyi földnek meg kellene elevenedni és lelkünkben feltámasztó erõvé válnia. A lelkekben föltámadt Magyarország támaszthatná csak föl, csak az állíthatná talpra a területi Magyarországot ! A Pilis hegyén megérzem, hogy a múlt a jelenben lüktet… látjuk Szent Erzsébetet, ki férjével, Lajos thüringiai gróffal, atyja második házasságára 1222-ben Magyarországra jön, s ide anyja sírjához lovagol. Ide jártak a szent királyleányok boldog Margit, Kinga és Jolánta. Itt idõzött szívesen Nagy Lajos király… Álljunk bele a Pilis történetébe, múltjába, vonuljunk be az erdõ beszédes csendjébe. Az erdõk illatába itt a régi misztika kincsei is bele vannak keverve. Mikor erre gondolok, nem nézem a Pilist mélázó alkonyban; nem nézem holdvilágos éjben, mikor az energiák pihenõre térnek, hanem inkább akkor mereng rajta.szemem, mikor energiák járják; nézem júliusi napsütésben, mikor a tölgyek, a bükkök s kõrisfák sejtjeiben millió rokka perdül, s mikor millió szövõszéken a természet sejtszövetté szövi a napsugárt. Ez a csendes, s mégis belsõ energiáktól átjárt erdõ a lelki elmélyedésnek legalkalmasabb képe. Csendes az elmélyedt lélek, s csendes a júliusi erdõ is… mégis feszülnek a belsõ energiák. Ilyen a misztikus lélek is.

Prohászka Ottokár, (r. k. püspök) 1927