Kezd a reggelt a következõ gondolatokkal:
Ma ha találkozom fontoskodó, hálátlan, szemtelen, becstelen, írígy, faragatlan alakokkal akkor arra gondolok, hogy ezeket butaságuk tette azzá amik, mivel nem látják a különbséget a jó és a rossz között. Én viszont megismertem a jó természetét, ami csodálatos és a rosszét, amely utálatos, és mindazok természetét, akik rosszat cselekszenek.Tudom, hogy mindez része a világegyetemnek… Semmi undok és utálatos nem tud rám hatni, nem hagyom, hogy befolyásoljon, ezért nem leszek haragos és utálkozó. Megtartom nyugalmam és megtartom a természetes egyensúlyt… Mindig emlékezni kell a világegyetem egészére, hogy mi annak a természete és mi az én természetem; és én a rész, hogyan viszonyulok az egészhez. S mi az én szerepem az egészben. Ha tisztán látom feladatom, szerepem, küldetésem és elhatározásomban szilárd vagyok, akkor nincs olyan erõ amely e természetes egyensúlyt meg tudná bontani mivel rajtam keresztül nyilvánul meg az egész- aminél erõsebb semmi sem lehet…

Marcus Aurelius, (római császár)
(Részlet a szerzõ kb. 175 körül, magyar földön írt munkájából.)