Erdő, erdő, erdő,
Marosszéki kerek erdő.
Madár lakik benne,
Madár lakik tizenkettő
Cukrot adnék annak a madárnak
Dalolja ki nevét a babámnak
Csárdás kisangyalom
Érted fáj a szívem nagyon.
Magyar népdal
Ismert népdalunk mondanivalója több mint ami a felszínen mutatkozik. Ott igen kevés látható. Az áhitozó énekes cukrot adna a marosszéki kerek erdő madarának, ha meg tudná mondani szerelmének nevét.
Ennyi lenne az egész? Ennyi látszik, de feltehetően ennél sokkal többről van szó. Az énekes pontosan tudja, hogy mit akar mondani, itt minden szó gondosan van megválasztva. A dalocska elindítója valószínűleg énekes táltos volt, aki az üldöztetések idején, rejteki módon közölni akart valami lényeges dolgot, ami sokak számára lehet fontos. Olyasmit amit a körülmények miatt nem okos nyíltan elmondani. Viszont az egyszerűnek látszó kis dalocska nem keltheti fel az elnyomó hatóságok figyelmét. Aki ismeri a rejteki nyelvet, az megérti a valódi mondanivalót, ami talán röviden a következő: A hatalmas, nagy Marosszék-i erdőben mágus lakik, tizenkét magyar (madár) táltos. A hozzájuk forduló személy, megfelelő körülmények létrehozásával választ kaphat fontos kérdéseire, még pár választásra is.
Mindezt jó tudni, amikor a népünket körülvevő világban minden bizonytalan, barátságtalan sőt veszélyes. A marosszéki sűrű erdő rejtekei, barlangjai megfelelő menedéket nyújtottak ősvallásunk bölcsei számára. Az útmutató dalocska helyszine a Maros-Kis Küküllő vidéke “Madaras, Szentkirály, Makfalva környéke. Közel van Énlaka, Kend, Korond is. Nincs messze Zetelaka, sőt Régen sem. Hatalmas, erdős terület. Veszély idején táltosaink és a nép menedéke. A sűrű erdő megőrzője volt egyisten hívő ősvallásunknak is. Hazánk több része, a Hargita vidéke, a Pilis, a Bükk, a Mátra, a Bakony, a Mecsek, a Tátra, az Írottkő vidéke valamint az ország más részeinek sűrű erdői és helyenként lápjai nyújtottak védelmet veszélyek idején. Az erdő oltalmat adott táltosnak, szegény legénynek és más bujdosónak egyaránt. Sokat írt erről Wass Albert is. Jókainak a Bükk rengetegjei adtak menedéket 1849-ben az elnyomó osztrák üldözés elől. A Tardona környéki élményeit megírta az “Egy bujdosó naplója” című könyvében. A Bükk hegység erdeinek varázsa megihlette még Petőfit is, pedig ő az Alföld szerelmese volt. József Attila a Bükkben, Lillafüreden írta talán legszebb szerelmes versét az “Ódát” 1933-ban. Prohászka püspök a pilisi erdők magasztos titkaira irányította a figyelmet. Szent István barátja, Szent Gellért a Bakonyban évekig tanult, elmélkedett, ott járta ki a titkos táltos iskolát. Lillafüreden nem messze a Bükkben ma is él táltos, aki gyógynövényekkel gyógyít és ismeri a “csodatevő” helyeket.
A “Napút táltosa”, Csontvári Kosztka Tivadar a Tátra vidék hegyeinek, erdőinek varázsából merített erőt munkáihoz. Több festményben üzenetet hagyott hátra, amely gondos elemzéssel felismerhető és kiolvasható. 1904-ben festette a “Tarpatak völgye a Tátrában” című hatalmas méretű (520x230 cm-es) festményét. E csodálatos alkotás is titkokat rejt. A Magas Tátra vad, zordon szikláinak több körvonala, Csontváry némely ismerősének arcélére emlékeztet. A lényeg mégsem ez, hanem a festmény egyik oldalán található napfényes, lejtős domboldal kelti fel a figyelmet. A sötét, árnyékos, vad háttérből világos, virágos derűs domboldal tűnik ki. Óriási ellentét. A domboldal virágai figyelmet érdemelnek, ezek között keskeny gyalogösvény vezet, a háttérben álló titokzatos épület irányába. Az ösvény jelzi, hogy ez járható út. A domboldal gondosan megfestett szép virágai feltehetően gyógynövények. Úgy tűnik, hogy e virágokat nem csak szépségük hanem fontosságuk miatt festette meg a művész, aki egyben gyógynövény gyűjtő és gyógyszerész is. A derűs domboldal ezekre hívja fel a figyelmet. Így válik érthetővé az üzenet egyik része, amelyre szakember figyelmeztet: “Figyeljetek e virágokra, növényekre, a gyógynövényekkel való gyógyítás járható út. Gyógyuljatok. Járjátok a a derű, a napfény emelkedett útját. Mindez gyógyít. Legyetek egészségesek, járjátok a természet útját”. A marosszéki kerek erdőbe is ez az “ösvény” vezet, ahol ősvallásunk bölcsei segítették népünket. A derűsebb jövőbe vezető járható utat ma is meg kell találnunk csak keresnünk kell, megfelelő szorgalommal. Természet ebben ma is segíthet, de az első lépéseket nekünk kell megtenni. A ránk eső részt nekünk kell elvégezni. Az “erdei út” nem végcél, hanem a felfedezés, az önmagunkra találás útja, mely kell, hogy elvezessen a világos , virágos rétre, a tágas mezőre, vagy a derűs domboldalra, ahonnan szabad kilátás nyílik a legtöbb irányba. Távlatok tárulnak fel és a csodától fellélegzünk, ezáltal megerősösünk. Építő gondolatok jutnak az eszünkbe és sok mindenre megoldást találunk. Ez az alkotó egyensúly állapota, amely minden jóakaratú személy számára elérhető, megfelelő körülmények létrehozásával. Ebben segíthetnek a “kerek erdő” táltosai is, de az úton nekünk kell végig menni, ha megfelelő eredményt akarunk elérni. A természetbe vezető úton légy jó akaratú, figyelmes, kitartó, így önmagadra találhatsz és közelebb kerülhetsz az Istenhez is. Jó utat!
Orosz László
