Nyomtatás 

“Gólya, gólya gilice,
mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja,
Síppal, dobbal,
Nádi hegedűvel...”

(Magyar gyermekmondóka)

-mondja a közismert magyar gyermek versike. E mondókának több változata ismert. Ez a leggyakrabban előforduló Miskolc környéki változat. Egy idő óta már tudjuk, hogy gyermek mondókáink sok értékes mondanivalót őriztek meg a régi időkből. (Ilyen például az ANTAN TÉNUSZ...) Az üldözések korában az idegen érdek pusztította népünk ősvallásának, ősműveltségének emlékeit. Ősi egyisten hitünket lepogányozták fejlett gyógymódjainkat kuruzslásnak csúfolták. Hangszereink és viseleteink közül többet betiltottak. (Például a kézi dobot és a cifraszűrt.) Az élet minden területén a gyökértelenítés, a gyengítés, az ősi időkhöz való tartozás tudatának akadályozása, fejlett műveltségünk emlékeinek pusztítása volt napirenden. A világ egyik legrégebbi írásrendszerét, a magyar rovásírást még a múlt században is támadták. Még ma is akad elvetemült bérenc, aki megtévesztő ravaszsággal, hazug módon, félremagyarázza és idegen célok érdekébe akarja állítani csodálatos, ősi rovásírás rendszerünket, amely a magyar ősműveltség önálló, nem másoktól átvett alkotása. E hamisítókat semmi sem köti népünkhöz. Ezek idegen érdekek bérencei, akiknek hazánk csak az élősködési lehetőségek területe. Minden törekvésük arra irányul, hogy letörjék a magyar élni akarást, meghamisítva, félremagyarázva mindent ami felemelő és reményt nyujtó. Másik módszerük a kisajátítás, beugratás, megosztás, holtvágányra terelés. Ma már viszont egyre többen ismerik fel mindezek arculatát és önző szándékaikat. Az Igazságkeresők nagy részét már nem lehet félrevezetni, megijeszteni, vagy beugratni. Higgadt megfontolással egyre több magyar ismeri fel a valóságot és igazságkereső útjukon egyre többen jutnak el őseink magasztos, gyönyörű örökségéhez. Ennek birtokba vétele, megőrzése, fejlesztése hathatós segítség hazánk és népünk felemelkedése folyamatában. Meséink, gyermekmondókáink nagy része elkerülte az elnyomók figyelmét, mivel azokat a képzelet szüleményeinek tartották, vagy pedig kezdetleges értelmetlen megnyilvánulásoknak vélték.  Szerencsére ma már tudjuk, hogy ezek a lekicsinyelt emlékek jelentős része értékes tanításokat, üzeneteket őrzött meg a múltból - néha évezredek távolából. A “Gólyaköszöntő”- ként ismert és itt felhozott példa elemzése egyéni véleményt fejez ki. Ezzel kapcsolatban természetesen lehetnek más vélemények is. Az itt kifejtett gondolatok a Felső Méra, Miskolc, Komádi, Ónod környéki gyermekek és bölcs öregek felfogásának folytatása. Tudjuk, hogy a magyar nép szent madarai között találjuk a fecskét, a gólyát, a darut is. E rövid ismertetés a gólyával kapcsolatos.

A gólya az idők végtelensége óta szent madarunk. A hűség jelképe, hiszen minden tavasszal visszatér hazánkba, saját fészkébe. A gólya ugyancsak a család és a békesség jelképe. Magyarországon minden gólya fészke védett volt, még a gyermekek is szerették és védték szent madarunkat. A “gólya, gólya, gillice” modókának is ez az alapja. Gyógyítani a megsérült gólyát “akit” az ellenség bántott. Itt jön elő a rejtett tanítás lényege a gyógyítás “szokatlan” módja. Szokatlan, mivel már elszoktunk tőle, mert elfelejtettük, hagytuk elfelejteni a gyógyítás egyik fontos, ősi módszerét, a megfelelő zenével való gyógyítás gyakorlatát. Ebben a mondókában három hangszer van említve:

síp - fúvós hangszer,
dob - ütős hangszer,
(nádi) hegedű - húros hangszer.
A síp mivel fúvós hangszer, levegőt igényel és a tüdővel kapcsolatos.
A dob ütős hangszer, az ütemet adja, a szívvel és a vérkeringéssel kapcsolatos.
A hegedű húrokat szólaltat meg és ahogy neve is mutatja hegedni segít.
A három hangszer együtt adja azt az összhangot, ami a gyógyuláshoz szükséges.

Őseink felfogása szerint megfelelő zenével gyógyítani lehet. Ennek feltétele az is, hogy megfelelő hangszereket kell használni. A körülményeket figyelembe véve, a gondos körültekintéssel kiválasztott zeneszám, a megfelelő hangszereken jól játszva kedvező eredményt hozhat - mondja a zenei hanggal való gyógyítás alapelve. Az összhang az élet minden területén nagyon fontos tényező - nem csak a zenében. Mondókánkban három hangszer együttes használata van hangsúlyozva. A dobolás egyagában nem elégséges, mivel az csak az ütemet adja, dallamot nem. Ezt néha énekszó is kiséri.  Természetesen a hagszeres gyógyítás nem helyettesíti, hanem kiegészíti a szokásos gyógymódot. Ugyanakkor fontos hangssúlyozni, hogy a zenei gyógyítás nagyobb figyelmet érdemel. Itt viszont azt is meg kell jegyezni, hogy a különböző zenefajták, különböző zeneművek és hagszerek hatása más és más.

Már kb. 2500 évvel ezelőtt megkülönböztettek “jó zenét”, mely épít, javít, alkot, gyógyít, örömet okoz, életkedvet ad és “káros” zenét, amelynek hatása ennek ellenkezője. Már Konfuciusz (Kung Fu-cse, kb. Kre.: 551-479) kimondta, hogy a társadalmat legjobban a zenén keresztül lehet befolyásolni jó vagy rossz irányba.  Az Egyesült Államokban  a múlt század elején kisérleteket végeztek a zene testi, lelki, szellemi hatásának kimutatására. Meglepődve tapasztalták, hogy zenével különböző bajokat tudtak gyógyítani. Ekkor több magyar zeneszám gyógyító hatása is megmutatkozott. Kodály Zoltán szerint: ” a zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható...Teljes lelki élet zene nélkül nincs!...” A magyar lelkiségnek magyar zenére van szüksége. A magyar népdal virágoskertje testet, lelket üdít fel, segít a magunkra találásban. Apáink, anyáink nem csak hallgatták a zenét, hanem énekeltek is. Tanuljunk újra magyar népdalokat és énekeljünk hangosan. Ettől szebb lesz a világ és jobb lesz a közérzetünk. Énekeljünk újra, szálljon a magyar dal az ég felé jelezve, hogy élünk, dolgozunk, alkotunk, építünk, gyermeket nevelünk. Tesszük amit tennünk kell, javítjuk a világot, védjük hazánkat, családunkat. Legyen újra magyar daltól hangos az ország! Újítsuk fel táncházainkat is, ahol magyar zene szóljon, magyar hangszeren. Rendezzünk magyar népdal bemutatókat, s fordítsunk figyelmet gyermekmondókáinkra is.  Megmaradásunk, szellemi honvédelmünk fontos  része a magyar népdal, népzene és a magyar nyelv védelme, erősítése, tisztán tartása. Ne engedjünk rést ütni védelmi rendszerünkön idegen szavak, káros dallamok és romboló ütemek becsempészésével. Népdalainkat, népzenénket ne keverjük idegenséggel. Tartsuk meg tisztán azok dallamát, szövegét, ütemét, harmóniáját, hangszerelését. A valódi magyar népdalnak éltető, tisztító, gyógyító hatása van. Minden élőlény egészséges fejlődését segíti. Szépítsük életünket, világunkat szép magyar énekkel és zenével, síppal, dobbal, nádi hegedűvel.  

O.L.

 

000.png