Nyomtatás 

majusfa.PNGMagyarországon a májusfa állítás régi, szép szokás. E hagyomány eredetét több történet õrzi; ezek közül az egyik szerint: Jézus elküldte két apostolát a szittyákhoz, hogy hirdessék a népnek az õ tanításait. Sokan felfigyeltek a jó szóra, amely hasonlított õseik tanításaihoz, és emlékeztette õket a szépre, a jóra, a becsületre — mintha csak a szittya bölcseket hallották volna. Hát bizony õket hallották — akár tudták, akár nem —, mert Jézus tanítványai galileai szittyák voltak, és saját népükhöz jöttek vissza, és hozták a jó hírt. Ezért nagyon sokan segítették õket, különösen azok, akik felismerték a názáreti tanításaiban az õsi szittya lelkiséget. Ezek között volt egy jóakaratú, tiszta életû leányzó is, aki támogatta a Jézus által küldött két tanítványt jószándékú munkájukban. Voltak viszont olyanok is, akiknek ez nem tetszett, és megvádolták a leányzót, mégpedig tisztátalansággal. E rosszakaratú vádakat hallva az ártatlan leány elkeseredett, és az égiekhez fordult igazságért. Vándorbotját erõteljesen a földbe szúrta, arcát az ég felé fordítva Istenhez fohászkodott, hogy szánja meg õt, és segítsen rajta. Jelet kért, amivel ártatlanságát tudja bizonyítani. Isten meghallgatta a leányzó imáját, melyet tiszta szívvel és csendesen mondott, s alig hangzottak el kérõ szavai, amikor csoda történt: hirtelen szárba szökkent, kizöldült a vándorbot. A kis ágacskák végén zöld levélkék jelentek meg. A szittya nép látta a történteket, és ezután még jobban megbecsülték a tiszta életû leány önzetlen munkáját. E jelentõs esemény emlékére ettõl kezdve minden május hó elején májusfát kezdtek állítani a legények az általuk kedvelt leányos ház kapujához. Ez a szép szittya-magyar hagyomány a mai napig fennmaradt az ország több részén. A feldíszített és felállított zöldelõ ág vagy fa neve némelyik vidéken májfa, máshol jakabfa, hajnalfa és májusfa.

Orosz László feldolgozása

 

000.png