Nyomtatás 
Táltos
Édes anyanyelvünk – a magyar nyelv – a világ egyik legősibb nyelve. Sokak szerint a legősibb. Tény az, hogy magában őrzi évezredek titkait. E titkoknak eddig csak kis töredékét tárták föl, de mindig újabb és újabb felfedezések történnek. Ezeknek alapján már mindenki láthatja, hogy mily csodálatos a magyar nyelv. Jóakaratú, elmélyült vizsgálat további eredményeket hozhat a felszínre. Talán merész kijelentésnek tűnik, de a magyar nyelvben lévő titkok feltárása, megértése segítségünkre lehet a legnagyobb titkok – legalább részbeni – megismeréséhez.    Mi ez a nagyon – nagy titok? Ez talán a titkok titka. Sokak szerint a földi ember számára a legnagyobb titok Isten valóságának teljes megértése. Tény az, hogy az emberi gondolkodás határos, ezzel a határtalant, a végtelent, a Mindenhatót megérteni nem könnyű. Majdnem lehetetlen.    Sokan Istent tulajdonságain keresztül közelítik meg, és nem sikertelenül. Ilyen isteni megnyilvánulás többek között a szeretet, a gondviselés, a kegyelem. Mindenki érezheti ezeknek szinte csodatévő erejét, kiáradását. Ez olyan, mint az éltető napfény, mely mindenki felé árad, aki nem bújik el előle.    Mindenki tapasztalhatta, hogy az isteni erőnél hatalmasabb nem létezik. Sokan már arra is rájöttek, hogy ennek a hatalmas erőnek mi is részei, parányi részei vagyunk. Ugyanakkor ez az isteni erő bennünk és rajtunk keresztül is megnyilvánul, ha engedjük, és ha összhangban vagyunk vele. Aki mindezt felismeri, gyakorolja és eszerint él, az boldog, kiegyensúlyozott ember lehet.
 
Az élet egyik célja az, hogy Isten munkatársaiként dolgozzunk, és végezzük az arányosan ránk eső részt. Mindenki egyéni adottságainak megfelelően, s az élet minden területén. Igen!  Az élet minden területén: a szántóföldön, az íróasztalnál, a szerelőműhelyben, az iskolában, a konyhában, erdei kirándulásnál, vonaton, repülőn, kocsin, házépítés közben, a bölcső mellett, vagy szüretkor. Mindig és mindenütt. Aki e szerint él, annak élete javul, és annak élete javítja az egész ország életét. Az ország, amelyik e szerint él, az javítja az egész világ helyzetét. Ezért születtünk a földre, és ez a küldetés égi eredetű. Aki felismeri azt, hogy az egyik feladatunk a földi élet jobbá tétele, és e szerint végzi munkáját, az már az Isteni Úton halad.
 
Sokan felteszik a kérdést: Ki az Isten? Erre felelni nem könnyű, mivel sokan és sokféleképpen képzelik el a választ. Mindenki arra esküszik, amiben hisz, és a másikat helytelennek tartja. Vannak, akik fehér szakállú öregembert képzelnek el, aki trónuson ülve irányítja a világot (Atya.) Vannak, akik szent – háromságot hirdetnek, valamint léteznek egy istenhívők. Néhány vallás több istenségben hisz, vannak istentagadók is. Törzsi istenségek létezését is sokan hiszik. Az Istenről alkotott felfogásnak sok fajtája létezik. Egy – egy népnek a hitét sok tényező befolyásolta, amíg az kialakult természetes módon; vagy kialakították erőszakkal, sokszor hódítási szándékkal. 
 
Az Istenhit lelkiismereti kérdés, és az egyénre tartozik egészen addig, amíg azt nem akarja másokra ráerőszakolni. Itt elértünk egy kényes ponthoz, mert az emberiség történetében többször és több vallás részéről történt erőszakos térítés, sőt ezt felhasználva, gyalázatos hódítás. Ennek következtében több nép eltűnt, beolvadt, szétszóródottja valódi vallás célja nem a hódítás és nem az erőszakos, vagy fondorlatos térítés, hanem az, hogy az ember felismerje valódi földi küldetését, hogy együtt dolgozhasson a Mindenhatóval. Mindez a saját maga, családja, nemzete és az egész világ javát szolgálja. Mindezt sokan és sokfajta módon képzelik el. Most melyik a helyes felfogás? Talán a Názáreti tanítása választ adhat erre a kérdésre. Ő azt mondta: „Gyümölcseiről ismeritek fel a fákat. Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt.” (Máté 7: 4-17). Mindenki hisz, amit hisz, ez azt jelenti, hogy a másiknak ugyanúgy joga van azt hinni, amit akar. Hogy ezt a jogát tudomásul veszem, nem jelenti, hogy egyetértek a vallásával, hanem azt, hogy hagyom, hogy úgy higgyen, ahogy akar.
 
Arra jó emlékezni, hogy minden tettünknek következménye van, és minden tettünkért saját magunk felelünk. Ne próbáljuk a felelősséget „bűnbakokra” hárítani, amint azt néhány sivatagi hátterű vallás teszi.Sokan és sokszor a Bibliára hivatkoznak, amikor felvetődik az Isten kilétével kapcsolatos kérdés. Ezért most nézzük meg ezt az utat. Természetesen csak az Újszövetséget használva. János 4:24 szerint a Názáreti Jézus mondotta: „... Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják”. (Károli Gáspár fordítása, 1959-es kiadás.) Folytatva szemlélődésünket, János I:1-6, kincsesbányaként ontja az Istennel kapcsolatos felfogást: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Minden Ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága, És a világosság a sötétségben fénylik...”E szöveget Jézus egyik tanítványa, János jegyezte le. Mindezt vagy jézustól hallotta, vagy pedig égi üzenetként álmában kaphatta. Mindenképpen elfogadott, „hivatalos” helyről, tehát megbízhatónak tűnő tanítás. A szöveg jellege is mutatja égi eredetét. Csodálatos tömörséggel fejezi ki a legalapvetőbb tényeket, melyeket az Isten kilétével kapcsolatban tudnunk lehet. Néhány mondatba sűrítve szinte egy teljes könyv anyaga. Értelmezése bármely nyelv segítségével megközelíthető. Az angol nyelvű fordítás pld. azt mondja, hogy „Kezdetben volt a Szó”...stb. („In the beginning was the Word...” stb.) A legtöbb nyelv a magyar „Szó” jelentésének megfelelő kifejezést használ. Eddig rendben is lenne, de itt többről van szó, és itt az ősi magyar nyelvet kell segítségül hívnunk, ha teljesebb megértésre törekszünk.A magyar nyelv többet mond el Istenről azzal, hogy kijelenti: „Kezdetben volt az Ige...”, nem azt mondja, hogy kezdetben volt a Szó – bár annak is lenne értelme – de ez csak az egyszerű tartalma e kijelentésnek. A magyar nyelv ennél sokkal többet mond. Azzal, hogy kijelenti: „Kezdetben volt az Ige...” a dolgok mélyére hatol. A „szó” és az „ige” bizonyos fokig hasonló értelmű szavak, de nem azonosak. A szó a beszéd legkisebb értelmes része, és mint ilyen, lehet bármi. Az ige ennél több, és csak ünnepélyes, magasztos kijelentésre vonatkozik. Például: igehirdetés nem egyszerű beszéd, hanem szent-beszéd. Amikor János 1: kijelenti, hogy „Kezdetben volt az Ige...” akkor elmondja, hogy kezdetben volt a magasztos hang. Nem csak bármilyen hang, hanem szent hang. Így a magyar nyelven keresztül eljuthatunk a teljesebb megértéshez. Ennek közelébe jutva a „magyarázat” folytatódik.„Ige” szavunknak létezik egy második jelentése is. A magyar nyelvtanban az ige cselekvést, történést jelentő szavak gyűjtő neve.
 
Ennek ismeretében János szövegének mélyebb értelmezése elmondja, hogy kezdetben volt a szent hang, és valami történt vele: megszólalt, elhangzott, magasztos hangot adott ki, rezgései hallhatóvá váltak. Ez a hangrezgés Energia kifejtés. Ebből az is következik, hogy kezdetben volt az ENERGIA, vagyis a HANG, és annak rezgése már cselekedet. Fizikában tanultuk, hogy a hang bizonyos rezgésszám fölött hővé alakulhat. A hő pedig bizonyos körülmények között fénnyé változhat. Mit mond János? „... Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága, És a világosság a sötétségben fénylik.”A világosság, fény. A magyar nyelv értelmezése hasonlót mond: Kezdetben volt a szent hang és a fény, melyek Isten megnyilvánulásai. Ezek adják a világ életét.   A magyar nyelv azt is elmondja, hogy a világ fényből tevődik össze. Mindannyian ismerjük azt a fontos tényt, hogy világ szavunknak két jelentése van. Az egyik jelentés a Földünkre (és a Világmindenségre) vonatkozik, a másik jelentés a fénnyel kapcsolatos. Ha pontosak akarunk lenni, a „világ” szónak harmadik jelentése is létezik. Ez arra vonatkozik, amit sokszor más szóval mondunk el, mint lét, élet, környezet, helyzet stb. Emlékszünk, hogy Istennel kapcsolatban mit mondott Jézus? „Isten lélek: és akik őt imádják, szükség hogy lélekben és igazságban imádják.”Tehát Isten lélek és megnyilvánulása az igazság.
 
Figyelemre méltó, hogy a magyar IGE és IGAZSÁG szavak töve hasonló: így Itt felvetődik az a gondolat, hogy a helyeslést jelentő IGEN szavunk is ide kapcsolódhat. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy nyelvünkben az ISTEN szó nem a Mindenható neve, hanem rangjelzőként a legmagasabb égi hatalom kifejezője. Ennek az ÉGI erőnek EGY volt a régi magyar neve. Ez a név azt is elárulja, hogy elődeink hitték és tudták, hogy EGY mindennek a kezdete és mindent EGYSÉGESEN EGYBE foglal és EGYETEMES. AZ ÉG, az EGY, az IGE, az IGAZSÁG, EGYSÉG stb. összefüggő szavak. Sok ezer évvel ezelőtt a magyarság sumér ágától sok szót örököltek az akkádok. Ezek között volt és szembetűnő az, hogy számsoruk kezdő számának neve ISTEN, ennek jelentése: EGY. Az én lakai unitárius templom híres rovásfelirata kijelenti, hogy „EGY AZ ISTEN”. A szöveg kb. 1668-ból való és csodálatos tömörséggel, hatalmas IGAZSÁGOT fejez ki. (A teljes szöveg és az azzal kapcsolatos „tulipános” festmény külön tanulmány tárgya lehet.)    A magyar rovásjelek olvasatakor a legtöbben csak a felszíni üzenetekig jutnak el, amikor úgy gondolják, hogy ez a kijelentés csak az unitáriusok alaptételét tartalmazza. (Ugyanis ők nem vallották a Szentháromságot). Ezt is mondja, de ennél sokkal többet tartalmaz. Kijelenti, hogy az EGY és az ISTEN ugyanaz, és hogy EGY az Isten neve. Itt eljutottunk egy fontos ponthoz: az ősi magyar nyelvben az EGY szavunk azt is jelentette, hogy SZENT. Azért beszélünk EGYHÁZRÓL is, ami eredetileg szent házat jelentett. Nagyon fontos annak megértése, hogy a következő szavak több módon is együvé tartoznak: ÉG, ÉK, EGÉSZ, EGY, EGYSÉG, EGYETEM, IGAZ, IGAZSÁG, IGE, IGEN... Stb.
 
A magyar nyelv értelmezése szerint: EGY AZ ISTEN, akinek megnyilvánulásai a lélekemelő hang, a fény, az élet, az igazság. Természetesen ide tartozik a szeretet, a tisztaság, a rend, a jóság, a szabadság is. Mindezek védelmét vállalta magára a magyar nép a réges-régi időkben, sok-sok ezer évvel ezelőtt. Ezek védelmében volt szabadságharcaink sorozata is. Ezek képezik az égi eredetű, magasabb rendű emberi élet alapjait. Ezeket védi minden igaz magyar ma is, kitáróan és bölcsen. Tudva mindig, hogy mikor, mit és hogyan lehet tenni. Fontos, hogy magát nem engedi beugratni semmilyen hamis, törvénytelen szándéknak. A sötétség ideje lejárt, hajnalodik. Ez az alkotó magyar ember ébredésének időszaka. Tisztánlátásunkat ne engedjük többé elhomályosítani a sivatagi szél homokjával, amely már több műveltséget elpusztított a történelem során. Vallási szótárunkból iktassuk ki helytelen szóhasználatainkat. Például a középkorban Isten félelmet hirdettek, holott az Istent nem félni kell, hanem szeretni és vele együtt dolgozni.  
 
Régen példaadó volt a magyar földműves világ és Isten szemlélete. Szokás volt, hogy a szántás-vetés befejezése után a gazda megállt földjének végében és párbeszédet kezdett a Mindenhatóval. Ilyesmit mondott: „Élet Istene, én elvégeztem a dolgom és megtettem a magamét. Most arra kérlek, hogy Te is tedd meg a magadét!”A gazda megáldotta a földjét és kérte a teremtő áldását, kérte a jó időt, megfelelő mennyiségű esőt. Kérte a bő termést, és hálát adott az addigi segítségért. Bízott Istenben, mert még a legnehezebb napokban is érezte annak segítő jelenlétét, és tudta, hogy olyan terhet nem kap, melyet ne bírna el ő nem csak hitte az Istent, hanem tudta is, mert napról-napra tapasztalta jelenlétét maga körül. A Mindenható láthatóvá válik teremtményei által. A magyar ember mindezt tudta, látta, hallotta, és kellő tisztelettel becsülte is. Tudta, hogy a föld, a napfény, az eső, a növények, a madarak, s az ember mind Istennek részeit képezik. Az egész világ egyensúlyának egyik alapja az Isten és teremtményei közötti összhang. Ezt hirdették ősmagyar vallásunk tisztaéletű táltosai évezredek óta. Ezek a szentéletű emberek a Mindenható Isten és teremtményei szeretetére tanították népünk okos gyermekeit.    

Móra László (kb. 100 évvel ezelőtt) nagyon szépen fogalmazta meg ezt a felfogást.

 

000.png