1968 májusában megjelent Fehér Mátyás Jenő volt domonkos rendi szerzetes nagyszerű könyve, a Középkori magyar inkvizíció. Az Argentinában kinyomtatott munka végére a szerző egy külön lapot tett be kiegészítésként. Ebben a fontos ismertetésben elmondja, hogy az eredeti iratokban mindenütt a Mágus cím szerepel ősvallásunk táltosaival kapcsolatban. A sámán kifejezés sehol sem fordult elő az általa feltárt jegyzőkönyvekben. Mivel e fontos magyarázó kiegészítés sok személyhez nem jutott el, ezért közöljük a kiegészítés teljes szövegét. Ezt mi annak idején magától a szerzőtől kaptuk. „A Kassai kódexről előtanulmányra (A Fáklya Kiadó, Warren, Ohio, 1967) beérkezett kritikák, valamint a jelen munka (Középkori magyar inkvizíció) kéziratának nyomdába kerülése óta végzett kutatásaim meggyőztek arról, hogy az eredeti latin szövegben szereplő »mágus« szó »sámán«-nal való fordítása nem helyes. Alátámasztotta azt a meggyőződésemet a magyar nyelvű Müncheni és Cornides-kódexek »mágos« szóhasználata is 1466- illetve 1510-ból. Ugyanígy a jelen munka gerincét képező inkvizíciós jegyzőkönyvek mindig a »magus« kifejezést használják ősvallásunk papjaira, kivéve néhány esetet, amikor ennek magyaros formája a »mágóc« fordul elő. A mágus szó nyelvünkben ma is használatos, és nem annyira idegen, mint a szibériai peremnépeknél oly nagy szerepet játszó sámán kifejezés, amelyet sokszor túlzottan kidomborítanak és általánosítanak. Ezek alapján tehát a könyvben szereplő sámán kifejezés helyére az eredeti magus szót kell visszahelyezni. A mágusokkal kapcsolatos tanulmányaim újabb eredményeit vagy külön munkában, vagy a Kassai kódex készülő kritikai kiadásának bevezetéseként fogom közölni, bemutatva ezen keresztül ősi hitünk kapcsolatait olyan keleti vallásokkal, amelyeknek papjai mágusok voltak. A készülő munka lényegesen ki fogja bővíteni a Kassai kódex történetét, amely most csupán sürítve szerepel a könyv végén lévő függelékben.” (...)
 
Fehér Mátyás Jenő, 1968

 

000.png