E rövid írás célja, hogy rávilágítson egy hosszú idő óta húzódó öngyengítő, öngyalázó téves felfogásra.Téves felfogás, mert valótlanságokra épül. Itt a Szt. István gyalázásról van szó.
A Szent Istvánt szidók által felhozott
vádak egyike sem igaz !
"Valakik" által "valamilyen" céllal elindított magyar gyalázást sokan átgondolás nélkül, papagáj módjára ismétlik. Nem keresik, hogy kik és miért indítottak hadjáratot e hatalmas magyar király ellen. Nem elemzik a hazugságok súlyos következményeit és nem kérdezik, hogy hol vannak a bizonyítékok? Egyértelmű, megbízható bizonyíték nem létezik.A Szt. István ellen felhozott rosszakaratú vádak hamisak. Nézzük meg, hogy melyek ezek a vádak.
• Vád 1. Nem tartotta be azt az állítólagos magyar uralkodási törvényt, hogy mindig a család legidősebb tagja örökli a címet.
• Tény 1. Ilyen magyar uralkodási törvény abban a korban nem létezett. A valóság az, hogy a legrátermettebb személyt választották uralkodónak. Néha apáról fiúra öröklődött a királyság. Aki az "Arvisurát" is figyelembe veszi, az tudja, hogy az ősmagyar uralkodó jelölteknek vizsgázniuk kellett (szellemi és fizikai tantárgyakból), és a legjobb eredményt elérőt tették meg uralkodónak.
• Vád 2. Üldözte az ősmagyar vallás követőit és táltosait.
• Tény2. Ilyen üldözésről semmilyen hivatalos írott feljegyzés nincs. Ha István üldözte volna táltosainkat, akkor 250 év múlva nem maradt volna belőlük. Pedig maradt, és nagyon-nagyon sok maradt. Az 1200-1300-as években olyan sok táltosunk volt, hogy a római egyház és az akkori "orvos szövetség" súlyos vetélytársnak tartotta őket, annyira, hogy elrendelték üldözésüket.
(Ez jóval, 200 évvel Szt. István után történt)
• Vád 3. Legyőzte és felnégyelte Koppányt, a somogyi vezért, a régi pogány vallás követőjét. (Sokan a Képes Krónikára hivatkoznak.)
• Tény 3. Ez a vád többszörösen téves. Az ifjú István herceg (ekkor meg nem volt király) és a szövetség csapatai kemény harcban legyőzték Koppányt, aki hősiesen védekezett. Négyelés viszont nem történt. A Képes Krónika papi szerzőjének (Kálti Márknak) kb. 1358-ban úgy kellett írnia bizonyos dolgokról, ahogy azt megbízója I. Lajos (uralkodott: 1342-1382) azt elvárta. I. Lajos uralmát főurak, "kiskirályok" veszélyeztették, ezért kemény kézzel bánt velük. Elrettentő példát kellett "alkotnia" a nem ellenőrizhető múltból, hogy aki az uralmon lévő királyi hatalom ellen támad, az úgy jár, mint Koppány. Tudjuk, hogy 1351 után I. Lajos (Nagy Lajos) élete végéig még országgyűlést sem hívott össze, hogy ezzel is megtörje a nemesség és a nagybirtokos főurak elburjánzó hatalmát. A Száván túli és Al-Dunai részeken a szerb, bolgár, vlah uralkodó rétegek hatalmi törekvései gyengítették a központi királyi hatalmat. Példa kellett, hogy hogy jár az, aki a hivatalos rend ellen tör. Már apjának, I. Károlynak (uralkodott: 1308-1342) problémát jelentettek a szinte országrésznyi területeken uralkodó főurak, akiket csak a saját hatalmuk érdekelt. Az 1308-ban Magyarországra látogató pápai küldött az írja, hogy az oligarchiák önálló tartományokra szaggatták szét az országot, saját udvart tartottak, pénzt verettek és külföldi hatalmakkal szövetkeztek. 1342-ben I. Lajos hatalomra kerülésekor az ország állapota csak a felszínen volt rendezett, valójában a szétesés szélén állott, tehát kellett a múltból minden valódi, vagy költött példa arra, hogy elrettentse az önállósodni akaró urakat. Ugyanakkor I. Lajos, írnokán keresztül, történelmi alappal akarta szentesíteni esetleges, kemény intézkedéseit. Ezt tükrözi a Képes Krónikának az a része. Tény az, hogy István és szövetségesei legyőzték Koppányt, aki nem ismert el maga fölött semmilyen hatalmat. Már István apja, Géza (uralkodott 970-998) kezdte látni, hogy néhány főúr (nemzetségfő), mint Koppány, Gyula, Ajtony egyéni törekvései gyengítik az ország egységét. Végül is fiára, Istvánra hárult a feladat, hogy tegyen is valamit. Ő meglátta, hogy erős központi hatalom szükséges ahhoz, hogy az ország erősödjön és egységben maradjon. István nemzetben gondolkodott, Koppány, Gyula, Ajtony törzsekben. Ők nem voltak hajlandók alávetni magukat semmilyen egyesítő központi hatalomnak. István király nehéz döntés előtt állt, vagy engedi szétesni az országot, vagy pedig ha kell, minden áron megvédi annak egységét. A király kijelentette: "Magyarország egy és oszthatatlan" Mindezt fegyveres erővel is alátámasztotta. Legyőzte Ajtonyt, Gyulát és Koppányt. Ahogy az első kettőt nem végeztette ki és nem négyeltette fel, úgy Koppányt sem. Ő kemény küzdelemben esett el. Ismert tény, hogy a magyarok a legyőzött ellenfelet sohasem szégyenítették meg, sőt még azok elesett katonáinak is végtisztességet adtak. A magyar felfogással teljesen ellentétes lett volna minden tiszteletlenség az elhunytakkal szemben. Aki ismeri a magyar katonai szellemet és a magyar hadviselés szabályait, az tudja, hogy a négyelés állítása hazugság és nem történhetett meg. Erre van más bizonyíték is, amit eddig sokan nem vettek figyelembe. Van- e olyan épeszű személy, aki egy ellenséges, legyőzött, kivégzett, felnégyelt, bűnös lázadóról nevezné el családjának becsben tartott, szeretett valamelyik fiú gyermekét. Pedig ez történt, azzal a Vencellinnel, akit Géza király a Koppány ellen vonuló hadak vezérének tett meg. A Képes Krónika szerint "az említett Vencellin nemzette Rádit, Rádi nemzette Miskát, Miska nemzette Koppányt" Igen KOPPÁNYT! Tehát Vincellin dédunokáját Koppányról nevezték el, (a somogyi vezér legyőzése után.) Ez tény. Ez nem történhetett volna meg, ha Koppány vezérrel mindaz megesett volna, amit sokan tévesen állítanak. Kivégzett, felnégyelt bűnözőkről nem neveznek el senkit. Különösen nem annak leszármazottait, aki harcolt Koppány ellen. Hát akkor miért adták a drága gyermeknek a Koppány nevet? Feltevésem szerint azért, mert Koppány vezér hősiesen harcolva esett el, akit a csatában tanúsított bátor magatartása alapján még a győztesek is hősnek tekintettek. Abban a korban elsősorban hősökről és szentekről, megbecsült példaképekről nevezték el a gyermekeket, (bűnözőkről nem!) Tehát Koppány hős volt, de elesett, akinek vitézségét megbecsülték és tiszteletben tartották. Tehát nem volt sem kivégzés, sem négyelés. Nem árt tudni, hogy Gyula, Ajtony és Koppány keresztények voltak. Már István születése előtt. Gyula és Ajtony már a 950-es években felvették a keleti kereszténységet. (Ajtonyt Bödönyben keresztelték, ez a későbbi Vidin.) Koppánynak az őse Bulcsú vezér, már a 940-es években lett bizánci keresztény. Mindezt figyelembe kell venni.
• Vád 4. Idegeneket zúdított az országra.
• Tény 4. Ez a vád igaznak tűnik, ha felületesen vizsgáljuk a kérdést. A valóság viszont az, hogy senkit sem zúdított az országra. Talán nem kellett volna beengedni őket, de ezek nagy része Gizella kíséreteként jött Magyarországra. Ez a kíséret nagyrészt bajorokból tevődött össze, akik azt mondták Istvánnak, hogy ők hun leszármazottak. Ebben volt is némi igazság, mert Bajorország jelentős része hun-avar leszármazottakból tevődött össze.
• Vád 5. Az "Intelmek"-ben az idegenek befogadását szorgalmazza.
• Tény 5. Ez a feltevés az "Intelmek" pontatlan értelmezéséből ered. Hazai és külföldi kutatók sikeresen kimutatták, hogy az "Intelmek" több fordítása közül némelyik pontatlan és legtöbbször a pontatlan fordítást magyarázzák tévesen a "vádlók". Erről nagyszerűen ír Szádeczky-Kardoss Irma és Bakay Kornél is. A helyes szöveg, helyes értelmezése adhat megfelelő választ e kérdés tisztázásához. Itt nem az országra szabadított idegen tömegekről van szó, hanem a magyar király udvarába meghívott, beengedett, de szigorúan szabályozott harcosokról, nyelveket beszélő egyénekről, bizonyos szakemberekről történik említés. Ezeket az "Intelmek" szerzője az országot szolgáló hatodik csoportba sorolja. Röviden ennyit erről a kérdésről.
• Vád 6. A magyar király germán nőt vett feleségül.
• Tény 6. A valóság itt is más, mint a vád. István nem germán nőt vett feleségül. István király felesége Gizella bajor hercegnő volt, akinek dédanyja ÁGNES magyar hercegnő (aki pedig Bulcsú vezérünk leánya.) Tehát Gizella hercegnő anyai ágon, végül is Bulcsú magyar vezér leszármazottja. Ez a kérdés ilyen egyszerű és kristály tiszta. Egyébként Koppány is a Bulcsú nemzetséghez tartozott.
• Vád 7. Megvakítatta Vászolyt.
• Tény 7. Ez a vád a legkörmönfontabb hazugságok egyike. A valóság az, hogy Szt. István elveszítette saját fiát, Imrét, ezért Vászolyt akarta megtenni Magyarország királyának. Amikor a sötétség erői 1031 szeptemberében a trónörökös Imre herceget alattomos módon eltették láb alól, az pont akkor történt, amikor István király Imre hercegnek akarta átadni "a kormányzás gondját és az ország terhét" - ahogy a Képes Krónika mondja Ő volt István egyetlen életben maradt fia. Imre elvesztése után a mélyen gyászoló István, saját unokatestvérét Vászolyt (Vazult) akarta megtenni királynak. Küldöncöt menesztett érte Nyitrára, ahol Vászolyt őrizték ("kicsapongó természete miatt.") Amikor István ellenségei megtudták, hogy Vászoly lesz az örökös, akkor nagy gyorsasággal elküldték ügynöküket - egy Sebes nevű galád alakot - hogy végezzen Vászollyal. A merénylő végrehajtva a megbízást megvakította a király jelölt Vászolyt, majd Csehországba menekült. Amikor István király küldöttsége Nyitrára ért, már csak egy szenvedő vak embert találtak, akit rögtön vittek Istvánhoz, aki látva a szenvedő Vászolyt, "keservesen sírni kezdett" (a Krónika szerint). A király nehéz helyzetbe került, nem volt trónörökös. Istvánnak még egy unokatestvére volt: Szár László, akinek 3 fia maradt: András, Béla, Levente. Látva a lappangó veszedelmet a király magához hívta őket, hogy mentse életüket. Mindhármukat külföldre menekítette a merénylők elől. Megmentette őket, de nem volt trónörökös. Tehát a 7. vád teljesen alaptalan, aljas és rendkívül veszélyes. A támadók egy része még egy másik vádat is felhoz Szt. István ellen.
• Vád 8. Rendelettel pusztította az ősi rovásírás emlékeit.
• Tény 8. Ez a vád - ugyanúgy, amint az előzőek - teljesen hamis. Pontosan az ellenkezője az igaz. A feltételezett rendelkezés, amire hivatkoznak nem valódi. Fehér Mátyás Jenő történész nagyszerűen bebizonyította, hogy újkori hamisítvány, mely tele van olyan alapvető, árulkodó elemekkel, mint téves pénznemek említése és hibás keltezés. (István korában nem olyan keltezést használtak, mint amilyen a hamisítványon található.) Még ha valódi lenne az okmány, akkor sem következne belőle mindaz, amit a vádlók állítanak, mert e rendelkezés vatikáni eredetű és nem biztos, hogy kihirdetésre és végrehajtásra került volna sor. Szent István király nemhogy tiltotta és pusztította ősi rovásírásunkat, hanem igen nagy becsben tartotta e nemzeti kincsünket. Olyannyira, hogy meghagyta: síremlékére rovásjelekkel is jegyezzék fel a szükséges szöveget. Ez bizonyíthatóan meg is történt. Gondolkozzunk, az a király, aki elrendeli, hogy saját síremlékére magyar rovásjeleket véssenek, miért tett volna rovásírás ellenes intézkedéseket? Ez teljesen ésszerűtlen lenne. Ez nem történt meg, az viszont igen, hogy Szt. István özvegye Gizella királyné hűen teljesítette férje óhaját és az emlékműre ősi, magyar rovásjelek lettek vésve. Erről beszámol Mátyás király - korának legnagyobb - szónoka Temesvári Pelbárt (1440-1504). Temesvári egyik beszédében leírta, hogy a megözvegyült Gizella királyné a székesfehérvári királyi sírra, az István király koporsóját környező falra TURUL MADÁRRAL díszített és ROVÁSÍRÁSOS SZÖVEGGEL ellátott sírkövet állított fel. Ezt a rovásírásos követ Temesvári Pelbárt nemcsak, hogy látta, hanem előtte ő maga is sokat elmélkedett. A törökdúlás elől ezt a követ Makrancra menekítették és innen a KASSAI KŐTÁRBA került, ahol még 1896-ban (a Milléniumkor) látták, majd nyomtalanul eltűnt. Ennyi talán elégséges a 8. vád érvénytelen voltára felhozni. A sokat szenvedett István király 46 évi uralkodás után 1038- ban (kb. 69 éves korában) elhunyt, miután szeretett hazáját, Magyarországot és a magyar népet, a Szent Koronával együtt a Boldogasszony védelmébe ajánlotta. A Képes Krónika szerint Vajk 969-ben született, kisgyermek korában keresztelték a római hitre, ahol az István nevet kapta, (idegen nyelven: Stephanus). Elhunytának évét 1038-ra teszik. A régi krónikák évszámai nem mindenütt egyeznek. Azok összehangolása nem kis feladat, e rövid írás célja nem azok tisztázása. Célja viszont a bizonytalan alapokra épített, Szt. István elleni hamis vádak, támadások tarthatatlanságának megvilágítása. Ezt népünk önbecsülésének, lelki nyugalmának helyreállítása, s az igazság keresése teszi szükségessé. A Szt. Istvánról kialakult pontatlan kép elterjedésében a római egyház is ludas. Pontosabban az egyházba beszivárgott káros elemek, melyeknek valódi célja az volt, hogy a vallást hódításra használják. Ezektől természetesen minden lelki beállítottságú egyén magát elkülöníti. A Hartvik féle egyik legendára támaszkodva akartak félelmet kelteni mindazok között, akik nem engedelmeskedtek nekik. Természetesen az egész egyházat nem lehet hibáztatni ezekért a lelkiismeretlen egyénekért. A ferdítések ideje lejárt, az Igazság fénye fokozódó erővel kezdi megvilágítani Földünket. HAJNALODIK. Egyre több ember ébred magára és keresi a valóságot. Ez vonatkozik a Szt. István - Koppány kérdésre is. "Amit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot!" - mondta Petőfi is. 1848 és 1956 magyar népe nem csak a fizikai elnyomás ellen kelt föl, hanem a szellemi és a lelki megnyomorítás ellen is. A Szt. Istvánt gyalázók egy része nem látja, vagy nem akarja látni, hogy akarva-akaratlanul a magyarellenes erők érdekeit szolgálják. 1848-ban, amikor Magyarország a létéért küzdött, Prágában pánszláv kongresszust tartottak, ahol már Trianon előszele fújdogált. Haynau és a Bach rendszer rémuralma idején Bécs germán, szláv és román propagandistákkal lepte el a Kárpát-medence környékét. A gyűlölet ügynökei Magyarország és a magyar nép ellen uszították a szomszéd népeket. Ennek a fondorlatos hadjáratnak a része volt nemzeti hőseink jó hírének lerontása, s ez a mai napig is tart. Mindenkit sorra vettek, királyainkat, vitézeinket, szentjeinket, művészeinket, íróinkat, sportolóinkat. Ezek között volt: Atilla király, Árpád főfejedelem, Szt. István király, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth, Petőfi, Széchenyi, Prohászka Ottokár, Szabó Dezső, Tormai Cecil, Szeleczky Zita, Wass Albert és sok-sok más kiválóságunk. Ma is gyalázzak hőseinket, szentjeinket, nagyjainkat. Ne hagyjuk! Aljas módon még nemzeti jelképeinket is kikezdték és még mindig van, aki bedől nekik. Igaz, hogy egyre kevesebben hiszik el a hazugságokat, ferdítéseket, mert egyre több embernek nyílik meg a szeme. Egyre több gondolkodó ember ismeri fel a butítók gyűlölködő magyar ellenségét. Elég volt az elnyomásból, elég volt a szenvedésből, a sötétség hatalmának vége közeledik. Egyre többen keresik az igazságot, mely végül is győzni fog. Ismétlem az Isteni Igazság győzni fog. Ennek megvalósulásában nagy szerepe kell, hogy legyen minden magyarországi egyháznak, függetlenül attól, hogy melyik felekezethez tartozik. Látni is szép jeleket, melyek minden tisztességes emberben lelki örömöt váltanak ki. Ima napok, ima hadjáratok, zarándokok sok százezres tömegei is jelzik az ébredést. Csíksomlyó csodálatos hatását is mindenki érzi. Szentéletű papjaink, pásztoraink, apácáink, táltosaink, oktatóink küzdelmes és hősies munkáját becsülnünk kell. A romboló erők az egyházakat leginkább belülről gyengítik. (Kívülről is). Bármennyire hihetetlenül hangzik, ma is léteznek olyan egyházi vezetők, akik akarva-akaratlanul, cselekedeteikkel a sötét oldalt segítik. Ilyenek léteztek a legsötétebb kommunizmus idején is. Ezek még Mindszenty Józsefet is cserben hagyták. A Szt. István gyalázás célzatos terv részeként indult, és megtévesztett, elvakított személyek meggondolatlansága miatt terjedt. A vádlók nem szeretnek beszélni István király eredményeiről, emberi jó tulajdonságairól, ország mentéséről. Mivel azok annyira lényegesek, a valódi, teljes kép elnyeréséhez, hogy az egy külön tanulmány tárgya kell, hogy legyen. Egy fontos pontra befejezésként, mégis rá kell világítanunk. A Géza-kori Magyarország 970-ben két tűz közé került, mivel II. Otto germán király (német-római császár) feleségül vette a bizánci császár lányát. Mindkét hatalom veszélyeztette Magyarország biztonságát. Géza fia István (Vajk) kb. 969-ben születethetett és 1000-ben lett király. Neki is szembe kellett nézni a germán veszéllyel nyugatról, bolgár veszéllyel pedig délkeletről. Ehhez jött még a Koppány, Gyula, Ajtony féle önkényeskedés leállítása. Szt. István egy ezer évvel ezelőtti Trianont akadályozott meg. Magyarországból egy négyzetcentiméternyi területet sem tudtak elfoglalni a hódítók. István király minden csatáját megnyerte, keleten és nyugaton egyaránt. Ezért hálát és tiszteletet érdemelne. Sokan talán még nem hallották, hogy István király az "ATILLA TERVEN" dolgozott. Nagy elődjének pontos tervét szerette volna megvalósítani. Ennek lényege a magyar-hun fajtájú népek felszabadítása, egyesítése volt. Ennek részét képezte, hogy Bajorországot, Magyarországhoz csatolja, mivel az ottani lakosság hun-magyar része is így szerette volna. Ezt a célt szolgálta (már Géza idejében) a bajor földről hozott bajor-magyar menyasszony (Gizella) és a római vallás felvétele is. Szt. István nem megtérítette pogányságról kereszténységre a magyar népet, hanem áttérítette a pártus-hun-magyar őskereszténységről a római vallásra. Hogy az helyes volt e, vagy helytelen arról lehet külön beszélgetni. Szent István király mindenképpen megbecsülést és tiszteletet érdemel, mert kijelentette és megvalósította azt, hogy
"MAGYARORSZÁG EGY ÉS OSZTHATATLAN!"
Orosz László