AZ ERŐ HASZNOSÍTÁSÁNAK TUDOMÁNYA SZITTYA-HUN-MAGYAR elődeink tanításaiban

Nagy áldás az egyén életének teljesebbé tételében annak a ténynek teljes és tudatos megértése, hogy VAGYOK. E helyzetből adódó lehetőségek felismerése és azok építő hasznosítása nagyban hozzájárulhat életünk minőségének javításához. A mindennapi életben használt szavak felületes, külső értelmezésénél legtöbbször nem jutunk tovább. Az idő, a körülmények nyomása állandóan sürgetőileg hajt. De hová? Tegyünk számvetést, állítsunk fel fontossági sorrendet életünkben. Mi a legfontosabb? Mi fontos? Mi az, ami nem nagyon fontos? Ezt mindenki saját maga kell, hogy eldöntse. Kiegyensúlyozottságra törekvő személyeknél fontos tényező az önismeret. Az Isten megismerése is kezdődhet önmagam megismerésével. Az Égi Erő jelenlétének tudomásul vétele abban a kifejezésben fogalmazódik meg legjobban, hogy ÉN VAGYOK.  Ez annak felismerése és kifejezése, hogy rajtam keresztül megnyilvánul az Isteni Erő csendes gondolataim, nyugodt szavaim, tiszta érzéseim, vagy jó cselekedeteim által. Ez az Isteni Erő egyénné válása, a földi szinten való megvalósulása. Isten bennem van, minden sejtemben, és én az Istennek parányi része vagyok. A viszony kölcsönös és hasznos. Ahogy a tenger minden cseppjében benne van a tenger, ugyanúgy a hatalmas tenger pedig piciny vízcseppekből áll. Az Isteni Erő még részmegnyilvánulásaiban is hatalmas; az ezzel való bánás szeretetet, figyelmet, elmélyülést és jóakaratot igényel. Az élet minden tevékenységében Isten ereje nyilvánul meg, azonban a helyes gondolatok és tiszta érzések hiánya állandóan megszakítja e tökéletes, telített életerő egyenletes, folyamatos és akadálymentes áradását. Így annak a tökéletességet kifejező természetessége akadályoztatva van. Az isteni élet természetes jellege a szeretet, a békesség, a szépség, az összhang, a bőség minden jóakaratú személy számára. Az állandóan áramló tökéletesség megvalósulást keres – mindig felemelő szándékkal, amely belső adottsága.

Az ÉN VAGYOK ennek az életműködésnek tevékenysége. Amikor kimondjuk és érezzük, a vagyok jelentő őségét, akkor a mindent betöltő örök élet mozgató rugóit szabadítjuk fel. Megnyitjuk az ajtót e hatalmas erőfolyam természetes áramlása előtt. Én az isteni tevékenység szerves része vagyok.” E gondolat megértése határozza meg annak hangsúlyozását, hogy mindig tudatosan cselekedjem gondolatban, szóban, érzelmekben és tettekben. Nincs jelentéktelen esemény, vagy jelentéktelen tett; a dolgok között összefüggés van, ez akár látszik, akár nem. Ezért nem szabad meggondolatlanul cselekedni. Türelmetlenség és esztelenség zavart okoznak. A megfontoltság, a jóakarat és a tudatosság éppen ezért kulcskérdések. Életünk legyen tudatos, jó szándékú és tevékeny. Ezek nem üres szavak és nem idegen gondolatok, hanem elődeink sok évezredes tapasztalatainak kikristályosodott tanítása. Ez az élet legmagasabb elveinek gyakorlatba ültetése, és a mindennapi életben való megvalósítása. Az emberiség történetének minden korszakában voltak olyan egyének és csoportok, akik az isteni erő helyes alkalmazásával, emelkedett életükön keresztül áldást sugároztak a világra. Ők lettek az emberi műveltségek megalkotói, fenntartói és védelmezői azzal, hogy nem hagyták magukat eltávolítani, vagy elszigetelni az éltető isteni erőtől. Ők biztosították az erő folyamatos és egyenletes áradását saját énjükön keresztül. Két példa a sok közül: Mátyás király és II. Rákóczi Ferenc; ismerjük küzdelmeiket, melyeket az Igazság és a Szabadság védelmében vívtak. Mátyás királynak a nép az „Igazságos” jelzőt adományozta. Magyarország Mátyás királysága alatt emelkedett” ország volt szinte minden szempontból. II Rákóczi Ferenc is tisztán látta küldetését, melynek megvalósítására tudatosan törekedett. Emlékiratiban így ír: ".minden cselekedetem célja kizárólag a szabadság szeretete volt, és az a vágy, hogy hazámat az idegen járom alól felszabadítsam."” (298. oldal, Akadémia Kiadó, Bp. 1978.) Egyre többen vannak, akik úgy hiszik, hogy II. Rákóczi Ferenc földi érdemei jutalmául a menny olyan szintjére emelkedett, ahol a Mindenható különleges, földi megbízatásait hajtja végre. Petőfi már 1848-ban „hazánk szentjének nevezte Rákóczit, aki iránt népünk szeretete és megbecsülése abban is megnyilvánult, hogy szinte minden városban és faluban utcát, teret, vagy iskolát neveztek el. A magyar népnek sok ilyen szentje van, akiknek élete, munkássága hozzájárult hazánk építéséhez, felvirágoztatásához és megtartásához.

Ha a ma élő magyar lelkek példát merítenek emelkedett elődeink életéből, megerősítve magukat ahhoz a küzdelemhez, melyet évezredek óta vív népünk a becstelenség, a sötétség mindenkori támadásai ellen, akkor az eredmény sikeres lesz. Magyarország léte és boldogabb jövője a ma élők tisztánlátásától, megfontolt okos tevékenységétől függ. Népünk minden egyes tagjának rendbe kell szednie egyéni életét, hogy az ország javára tudjon lenni; így a nemzet megerősödve tudja biztosítani az isteni erő állandó és egyenletes áramlását. Magyarország így lesz újra „EMELKEDŐ NEMZET.” Az egyenlet mindkét irányban érvényes: emelkedő egyén és emelkedő nemzet, ugyanúgy: emelkedő nemzet és emelkedő egyén. Az emberiség történelme során voltak olyanok is, akik visszaéltek az erővel, hatalommal, ezzel mérhetetlen szenvedést zúdítottak a világra, valamint műveltségek, népek, nyelvek eltűnését váltották ki. A HATALOMMAL, AZ ERŐVEL VISSZAÉLNI NEM SZABAD! Az isteni erő célja: alkotni, gyógyítani, szépíteni, felemelni, boldogítani. Az egyén, (vagy a nemzet) saját felfogásával, magatartásával önmaga határozza meg e tökéletes erő megnyilvánulási lehetőségeit, módját és erősségét. A vagyok megértésének mélysége jelzi az öntudatra ébredés beálltát és az elért fokozatot. A szabadság állapota csak akkor következhet be, ha felismerem magamban Isten jelenlétét. Az ÉN isteni kapcsolatának megteremtése és állandóvá tétele átsegíthet a nehézségeken. Ezzel elérhető az egészség, a bőség, a boldogság és a nyugalom állapota, valamint a jó felismerésének képessége, ha emlékezetünkben tartjuk azt a fontos alaptételt, hogy mindez az isteni tevékenység megnyilvánulása rajtunk keresztül. Helyettünk nem végzi el a feladatot, de segít azt elvégezni. Kerülni kell a helytelen kifejezések használatát, az átkokat, az égiek káromlását, és tartsuk magunkat távol mindenféle tévútra vezető hókusz-pókusztól. A Mindenható Isten tökéletes, felemelő ereje létünk forrása, s az erő helyes alkalmazása a sikeresség és az egyensúly biztosítéka. Akikhez eljutnak e szavak, valószínűleg megérzik az üzenet súlyát, erejét; remélhetőleg felfokozzák tevékenységüket, és szilárd elhatározással az IGAZSÁG képviselőivé válnak. A munka sürgős és felelősségteljes. Tisztséged: nagykövet, megbízatásod: égi, feladatod:

AZ ISTENI ERŐ ÁRAMLÁSÁNAK ZAVARTALANSÁGA.

Remete

 

000.png

 

A magyar nyelv hangjainak, szavainak, kifejezéseinek tanulmányozása, beható vizsgálata és a bennük rejlő esetleg eddig ismeretlen belső tartalom feltárása, megértése fontos lehet, mert ősidők emlékeit, tapasztalatait, tanításait, sőt titkait őrzi.   
 
 
Ezek megközelítése, felderítése kitartó tanulást, türelmes vizsgálódást, elmélyedést, megtisztult, nyugodt lelkiállapotot és jóakaratot igényel. Valamint mértéktartást, szerénységet és mély tiszteletet, mert tevékenységünk során a teremtő erő közelébe jutunk.   
 
A kellően felkészült, tisztaszívű érdeklődő előtt megnyílnak a titkok, és betekintést nyerhet egy csodálatos világba. A magasztosság állapotában lévő egyén elé szinte magától kerül a keresett ismeretanyag.   
 
 
A szokásos, felszínes értékelés helyett a mélyebb megértés válik lehetségessé. Sok esetben például naponta hallott szavak és mondatok kapnak új értelmet, illetve mutatják meg valójukat, eredeti, tiszta jelentésüket.   
 
 
Az ősi időkben népünk életében fontos szerepe volt a BEAVATÁS-nak, főleg vallási, lelki vonatkozásban, de más téren is. Erről tanúskodik egy fontos magyar kifejezés: „NE KERÜLJÖN AVATATLAN KEZEKBE!”   
 
 
Tehát valami fontos tárgy, írás, üzenet, tanítás, hír stb. ne juthasson illetéktelenekhez, ne juthasson olyanokhoz, akik nem beavatottak, vagyis AVATATLANOK.    Ez a szó azt is mutatja, hogy ha vannak AVATATLANOK, akkor léteznek BEAVATOTTAK is. Eredetileg beavatott volt az a személy, akit jellegzetes szertartás keretében maguk közé fogadtak bizonyos csoportok. Mielőtt erre sor kerülhetett, sokszor vizsgákat kellett letenni, vagy próbákat kiállni. Bizonyítani kellett, hogy a jelentkező méltó arra a megtiszteltetésre, ami az avatással, a befogadással, vagy kinevezéssel jár. Sokfajta beavatást ismerünk. Voltak vallási, katonai, szakmai, társadalmi, tudományos és egyéb csoportok, ahová csak beavatással lehetett bejutni.   
 
 
E csoportok jellegétől függően a beavatás lehetett valami szép és emelkedett dologhoz való tartozás szentesítése, vagy abban az esetben, ha a csoport, vagy az eszme kétes értékű volt, úgy ez vonatkozott a beavatásra is. 
 
 
A nyelvünkben fennmaradt kifejezés valószínűleg a régi és magasztos ŐSMAGYAR VALLÁSSAL kapcsolatos. Azzal, amelyik már létezett a Krisztus születése előtti évezredekben, és amikor az égi fényből megszületett a kis Jézus; a mi bölcseink, a MÁGUSOK keresték fel a jászolnál, hogy kifejezzék tiszteletüket, örömüket, és hogy átadják népünk üdvözletét. A mennyei küldött emberi, földi formáját a pártus-szittya népből választotta, és felnőtt korában pedig ezek szeretet vallását tanította.   
 
A valódi, a Jézusi kereszténység gyökerei ebből az ősi, tiszta, égi eredetű egy istenhitből származtak, és innen kapták éltető erejüket. Ezt a gyönyörű szép, magasztos felfogást sem az akkori, sem a mai világ nem érti meg teljesen. Sokan még a jóakaratúak közül is csak felszínesen foglalkoznak vele. A gyűlölködők, az önzők, és a hazugság ügynökei pedig még ma is szinte üldözik a valódi, a Jézusi kereszténység követőit.   
 
 
Az ősmagyar vallás bölcseit és beavatottjait az évezredek alatt sokszor üldözték tiszta hitük és magasrendű életszemléletük miatt. A legnagyobb pusztítások egyikét népünk délkeleti ága szenvedte Kr.e. az V. században, amikor első Dáriusz üldözte és pusztította a mágusainkat. Kétezer évvel ezelőtt pedig Heródes és bandája magát az újszülött Jézust akarta elpusztítani. A názáreti Jézus a mennyei szeretet vallását hozta a földre, azt gyakorolta és hirdette mindenki számára, mégis állandó zaklatásnak volt kitéve a farizeusok kémei által. Sötét lelkületű üldözőinek határtalan gyűlölete végül is keresztre feszítette Őt, aki a szeretetet és a megértést hirdette és gyakorolta. Kegyetlenül megkínozták, olyan aljas módszerekkel, melyeket utódaik a Rákosi rendszer sötét ÁVÓSAI alkalmaztak. Ugyanolyan gyűlölet, ugyanolyan kegyetlenség, ugyanolyan embertelen aljasság.   
 
Az egyik vád az volt Jézus ellen, hogy szamaritánus, hogy MÁGUS, tehát nem júdeai. Jézus legyőzte üldözőit, és legyőzte a halálát, és magasztos tanításai ma is élnek, annak ellenére, hogy igaz követőit mindig üldözték. A pogány Róma például vadállatok elé vetette őket.   
 
Az ősi Magyarország nyugati részét a Jézus születése utáni időkben Róma hódító hadserege foglalta el. A Dunántúl ősmagyar lakossága 44 esztendő önvédelmi harcai után a hódítók uralma alá került, ahol a pogány rómaiak már Kr.u. 293-ban üldözték a Jézuskövető ősmagyar lakosságot. Honnan tudjuk, hogy ott ősmagyar lakosság élt? Többek között Ammiánus Marcellinus római történetíró örökített meg sok eseményt a Kr.u. első századokból, de sok adat maradt fenn más szerzők munkáiban is. Ugyancsak ismerjük a Kárpát medencében élő őslakos népünk több törzsének nevét. Ekkor már ott éltek a KALOTA, TOROCKÓ, OROS, KÁRPÁT, BALAT, FÓTI, SZÉKI, ŐSKUN, ŐSJÁSZ, BORS, MECSEK és más csoportjaink. Atilla királyunk őket szabadította fel az elnyomás alól a 400-as években, majd később ÁRPÁD apánk hazatérő népünket egyesítette a már benn élő testvérekkel, ez volt a HONEGYESÍTÉS. ÁRPÁD APÁNK VOLT A HONEGYESÍTŐ. Ettől kezdve az egységes államszövetség neve MAGYARORSZÁG.   
 
 
Az ősi idők óta itt élő és a hazatérő magyar törzsek ugyanazt a nyelvet beszélték, s csak tájszólásbeli különbségek voltak. Az Ammiánus által feljegyzett Dunamenti szavakat – melyek 359-ben hangzottak el – ma is értjük, mert kiejtésük és jelentésük ugyanaz. Amikor a rómaiak által megszállt területünkön parádézott a római császár, 359-ben különös dolog történt. Az ott élő magyarok saját nyelükön „marha”, „marha” sértő jelzőkkel illették a római császárt, aki alig tudott elmenekülni. Tehát ismerjük őslakos népünk több törzsének nevét, nyelvét, és némelyiknek vallását is.   
 
 
Egy meghökkentő, de a valóságot kifejező megállapítást kell tennünk; mégpedig azt, hogy A KÁRPÁT-MEDENCEI ŐSMAGYARSÁG HAMARABB VOLT KERESZTÉNY, MINT RÓMA!  Eredeti Jézusi keresztény.   
 
 
Gondolkozzunk el ennek a ténynek jelentőségén! Népünk java része a Jézus által megerősített, tovább fejlesztett, ősi szittya-magyar hitet gyakorolta, több földrajzi területen. Többek között a Kárpát-medencében, a Fekete-tenger vidékén, a Kaukázus mindkét oldalán, és más helyeken. Edesza szittya város, ahol Abgár uralkodott, már Jézus idejében, Jézus-követő keresztény lett. A Názáreti Jézus személyesen gondoskodott arról, hogy szittya testvéreihez eljussanak apostolai, akik Júdás kivételével maguk is ugyanabból a népcsaládból származtak, mint Ő. Jézus minden apostola Galilea-i volt, Júdás kivételével, aki a judeai Iskarioth nevű helységből származott. A Názáreti személyes megbízatását hajtották végre az apostolok, amikor az általa kijelölt helyekre mentek tanítani. Péter főleg a Földközi-tenger partvidékén és Szamáriában, valamint Antiohiában hirdette az igét.   
 
András, aki Péter öccse volt, Szittyaföldön, Kappadokiában és Bithiniában tanított. Van olyan feljegyzés és térkép, mely szerint András apostol hazánkban is járt, és az 50-es években a Szerémség környékén terjesztette Jézus üzenetét. András maradványait Skóciában őrzik.János, Kis-Ázsiában, és főleg Efezus vidékén tevékenykedett, ahová otthonát is helyezte, és ide menekítette az üldözések elől Jézus édesanyját, Máriát, akinek háza ma is áll Efezusban.Fülöp azt a megbízást kapta Jézustól, hogy tanítson Szittyaföldön és a Pártusok országában. Bertalan a Kaukázus vidékén, Örményországban, Ciliciában járt, és eljutott Indiáig.Tádé Edesza, Szíria, Mezopotámia környékén tevékenykedett. Edeszába Abgár királyhoz ő vitte Jézus válaszlevelét. Simon (a lázongó) Tádé munkatársa és útitársa volt. Tamás pártus földön, Médiában, Edeszában tanított, és eljutott Indiába is. Edeszában nyugszik. Jézus 12 apostola közül legalább nyolc eljutott népünk valamelyik ágához, tehát mi első kézből kaptuk a Jézusi tanításokat.   
 
 
A hagyomány szerint a Szerémségben már az első évszázadban püspökségünk volt. Pécsen 260 óta vannak Jézus-i gyülekezetek. 293 előtt pedig további hét magyarországi városban volt ősi Jézus-követő egyházunk. Ezek: Nándorfehérvár, Szerémvár, Cibala, Sziszék, Pató, Szombathely és Sopron.   
 
 
A 300 körüli időszakban a Dunántúlt megszállva tartó rómaiak üldözték a pannoniai keresztényeket, és sokat ki is végeztek közülük. 293. november 8-án Diokléciánusz római császár kivégeztetett 4 kőfaragó mestert, mert megvallották Jézus-i keresztény hitüket. Néhány név vértanúink sorából: a cibalai püspök Özséb /Eusebius), a szerémvári püspök Irinyi, akit 304. március 23-án végeztek ki a rómaiak (Irenaeus), valamint a sziszéki püspökünk Kerényi, aki 304. június 4-én lett vértanú. A vatikáni levéltár 32 pannóniai vértanút említ, ezek jelentős része dunántúli. HAZÁNKBAN az EREDETI JÉZUSI KERESZTÉNYSÉG KB. 1950 ÉVES.   
 
 
Ezt a tényt bizonyos körökben nem tudják nekünk megbocsájtani. 318-ban a római egyház kiközösítette ÁRIUS püspököt, és hazánk déli részeire az Illér vidékére száműzték tanai miatt. Ugyanis ő azt mondta, hogy Jézus ISTENI, de nem ISTEN. Középkori feljegyzések szerint Árius püspök gondolkodására nagy hatással volt a MAGHAR-nak hívott esszénus csoport, akik már Jézus előtt is léteztek, de a Názáretit nagyon becsülték, mint a Fény gyermekét, aki a jó erőket maga köré gyűjtve küzd a sötétség ellen.   
 
 
Árius hirdette Jézus tanításait, mint Isten fiának üzenetét. Hazánk déli részein Árius megjelenésével nagyon terjedt az u.n. Áriánusi kereszténység. Népünk délkeleti, pártus ágából származott Világosító Gergely, aki az örményeket térítette a keresztény hitre 300 körül. Ma őt az örmény egyház saját szentjeként tiszteli.   
 
 
A Kaukázus vidéki MAGYAR város 325-ben nyugatról kap érseket, akinek neve AMBRUS. 351-ben Nándorfehérvár püspöke ORSZÁG (Ursac), Szerémvár püspöke FÓTI (Photinus). 360 körül született az Al-Duna vidékén, kis Szittyaországban édes testvérünk, JÁNOS BARÁT (Johannes Cassianus) szittya szerzetes. Ő volt, aki összegyűjtötte a pusztai remeték mondásait, elmélkedéseit. János barát hirdette, hogy „… Igaz, hogy gyakran kell imádkoznunk, de röviden, mert ha hosszú az ima, akkor figyelmünk esetleg elkalandozik, és megtévesztő erők hatolhatnak tudatunkba. Tehát imádkozzunk gyakran és röviden!” Szittya testvérünk 3 könyvet írt latinul a szerzetesrendek szabályaival, tanításaival kapcsolatban. Őt tekinthetjük a korai szerzetesrendek egyik megalapítójának. Feljegyezték, hogy szent Benedek is olvasta János testvérünk „Beszélgetések” (Collotiones) című munkáját, sőt szerzetes társaival is olvastatta ezt a jeles művet. Emlékezzünk arra, hogy János barát, jeles atyánkfia kb. 1600 évvel ezelőtt munkálkodott a hit megerősítésén.   
 
 
Ugyancsak közülünk került Dénes (Dionysius Exiguus) szittya szerzetes az egyház tudósai közé. Ő kb. 463 és 527 között élt. A szittya Dénes barátnak köszönhetjük mai időszámításunk beosztását a Krisztus előtti (Kr.e.) és a Krisztus utáni (Kr.u.) meghatározást. Ugyancsak tőle származik Karácsony szent ünnepének rögzítése a téli napforduló közelébe, az ősi magyar Karácsony – Kerecseny ünneppel majdnem egybevágó időszakra.   Véletlenül került a két ünnep egybe? Lehet, de nem valószínű. Dénes barát lelkének mélyén ott élt szittya elődeinek sok évezredes gyönyörű szép hite, hagyománya, mely szerint KARÁCSONY az egyik legszentebb időszak, a visszatérő Nap ünnepe, az életet adó fény diadala, a Reménység ünnepe. Alkalmasabb napot nem is találhatott volna Dénes. Ez a jól képzett atyánkfia, ősei sugallatát követve, népe hagyományainak alapjaira helyezte a fény gyermekének, Jézusnak születését. Az ünnep egyik ősi jelképe az örökzöld FENYŐFA, ez a FÉNYFA. Később maga Jézus mondta, hogy ő a világ-világossága, érthető az ősi kapcsolat. Fenyőfa-fény fa-karácsonyfa.  A korai egyházatyák egyike, Szt. Krizosztom mondta, hogy december 25. nagyon alkalmas időszak Jézus születésnapjának megünneplésére, mivel a pontos napot nem ismerjük. A Mithra követők december 25-én tartják a Nap születésnapját, a mi Napunk pedig Jézus, jelentette ki Krizosztom.   
 
 
Meg kell jegyezni, hogy sok régi vallás ünnepelte ezt az időszakot. Ekkor van az északi féltekén a téli napforduló ideje, és ekkor született, illetve újraszületett Mithra, Nimród és mások. Bölcs előrelátás helyezte Jézus születésének idejét erre az időszakra.    Nálunk az ünnep neve Karácsony, és ez szépen egyesíti ősi hagyományainkat Jézus születésével. Elődeink a régi időkben a téli napforduló idején sólymokat – Kerecseny sólymokat – engedtek fel, hogy üdvözöljék a visszatérő Napot. Ha kicsivel is, de már hosszabbodnak a nappalok, több lesz a fény és visszatér a reménység, a bizakodás, hogy a dermesztő hideg után előbb-utóbb, de végül is tavasz lesz. Népünk egyesítette az ősi szokásainkat és Jézus születését, mert üzenetük hasonló: az égi küldöttel visszatért a fény, a reménység, az örök tavasz ígérete. A mieink ezt értették, az idegen AVATATLANOK nem. Ezért üldözték még az 1200-as években is azokat, akik Szent Karácsonyt hagyományosan ünnepelték sólymok röptetésével. Az AVATATLANOK sok mindent ma sem értenek, de gúnyolódnak, és nevetségessé akarják tenni szent hagyományainkat, ősi tanításainkat, ezért nem lehet mindenki előtt mindent feltárni. Elődeink sok ezer éves tapasztalata üzeni nekünk, hogy belső dolgaink NE KERÜLJENEK AVATATLAN KEZEKBE!   
 
 
E rövid elmélkedés befejezéseként szeretném idézni János barát szittya szerzetest, aki kb. Atilla királyunk idejében élt, és azt mondta, hogy szent szövegek tanulmányozásánál legalább négy szint rétegződését fedezhetjük fel, melyek a következők:
 
 
1. A szöveg külső rétege elmondja, hogy mi történt.
 
2. A második rétegben a jelképek és hasonlatok megmutatják, ami rejtett.
 
3. A harmadik szint tanulságai segíthetik mindennapi életünket.
 
4. A negyedik réteg, a legmélyebb, sokszor titokzatos lelki értelmezés pedig az ég felé mutat.
 

A miskolci remete

 

000.png

 

Édes anyanyelvünk – a magyar nyelv – a világ egyik legősibb nyelve. Sokak szerint a legősibb. Tény az, hogy magában őrzi évezredek titkait. E titkoknak eddig csak kis töredékét tárták föl, de mindig újabb és újabb felfedezések történnek. Ezeknek alapján már mindenki láthatja, hogy mily csodálatos a magyar nyelv. Jóakaratú, elmélyült vizsgálat további eredményeket hozhat a felszínre. Talán merész kijelentésnek tűnik, de a magyar nyelvben lévő titkok feltárása, megértése segítségünkre lehet a legnagyobb titkok – legalább részbeni – megismeréséhez.    Mi ez a nagyon – nagy titok? Ez talán a titkok titka. Sokak szerint a földi ember számára a legnagyobb titok Isten valóságának teljes megértése. Tény az, hogy az emberi gondolkodás határos, ezzel a határtalant, a végtelent, a Mindenhatót megérteni nem könnyű. Majdnem lehetetlen.    Sokan Istent tulajdonságain keresztül közelítik meg, és nem sikertelenül. Ilyen isteni megnyilvánulás többek között a szeretet, a gondviselés, a kegyelem. Mindenki érezheti ezeknek szinte csodatévő erejét, kiáradását. Ez olyan, mint az éltető napfény, mely mindenki felé árad, aki nem bújik el előle.    Mindenki tapasztalhatta, hogy az isteni erőnél hatalmasabb nem létezik. Sokan már arra is rájöttek, hogy ennek a hatalmas erőnek mi is részei, parányi részei vagyunk. Ugyanakkor ez az isteni erő bennünk és rajtunk keresztül is megnyilvánul, ha engedjük, és ha összhangban vagyunk vele. Aki mindezt felismeri, gyakorolja és eszerint él, az boldog, kiegyensúlyozott ember lehet.
 
Az élet egyik célja az, hogy Isten munkatársaiként dolgozzunk, és végezzük az arányosan ránk eső részt. Mindenki egyéni adottságainak megfelelően, s az élet minden területén. Igen!  Az élet minden területén: a szántóföldön, az íróasztalnál, a szerelőműhelyben, az iskolában, a konyhában, erdei kirándulásnál, vonaton, repülőn, kocsin, házépítés közben, a bölcső mellett, vagy szüretkor. Mindig és mindenütt. Aki e szerint él, annak élete javul, és annak élete javítja az egész ország életét. Az ország, amelyik e szerint él, az javítja az egész világ helyzetét. Ezért születtünk a földre, és ez a küldetés égi eredetű. Aki felismeri azt, hogy az egyik feladatunk a földi élet jobbá tétele, és e szerint végzi munkáját, az már az Isteni Úton halad.
 
Sokan felteszik a kérdést: Ki az Isten? Erre felelni nem könnyű, mivel sokan és sokféleképpen képzelik el a választ. Mindenki arra esküszik, amiben hisz, és a másikat helytelennek tartja. Vannak, akik fehér szakállú öregembert képzelnek el, aki trónuson ülve irányítja a világot (Atya.) Vannak, akik szent – háromságot hirdetnek, valamint léteznek egy istenhívők. Néhány vallás több istenségben hisz, vannak istentagadók is. Törzsi istenségek létezését is sokan hiszik. Az Istenről alkotott felfogásnak sok fajtája létezik. Egy – egy népnek a hitét sok tényező befolyásolta, amíg az kialakult természetes módon; vagy kialakították erőszakkal, sokszor hódítási szándékkal. 
 
Az Istenhit lelkiismereti kérdés, és az egyénre tartozik egészen addig, amíg azt nem akarja másokra ráerőszakolni. Itt elértünk egy kényes ponthoz, mert az emberiség történetében többször és több vallás részéről történt erőszakos térítés, sőt ezt felhasználva, gyalázatos hódítás. Ennek következtében több nép eltűnt, beolvadt, szétszóródottja valódi vallás célja nem a hódítás és nem az erőszakos, vagy fondorlatos térítés, hanem az, hogy az ember felismerje valódi földi küldetését, hogy együtt dolgozhasson a Mindenhatóval. Mindez a saját maga, családja, nemzete és az egész világ javát szolgálja. Mindezt sokan és sokfajta módon képzelik el. Most melyik a helyes felfogás? Talán a Názáreti tanítása választ adhat erre a kérdésre. Ő azt mondta: „Gyümölcseiről ismeritek fel a fákat. Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt.” (Máté 7: 4-17). Mindenki hisz, amit hisz, ez azt jelenti, hogy a másiknak ugyanúgy joga van azt hinni, amit akar. Hogy ezt a jogát tudomásul veszem, nem jelenti, hogy egyetértek a vallásával, hanem azt, hogy hagyom, hogy úgy higgyen, ahogy akar.
 
Arra jó emlékezni, hogy minden tettünknek következménye van, és minden tettünkért saját magunk felelünk. Ne próbáljuk a felelősséget „bűnbakokra” hárítani, amint azt néhány sivatagi hátterű vallás teszi.Sokan és sokszor a Bibliára hivatkoznak, amikor felvetődik az Isten kilétével kapcsolatos kérdés. Ezért most nézzük meg ezt az utat. Természetesen csak az Újszövetséget használva. János 4:24 szerint a Názáreti Jézus mondotta: „... Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják”. (Károli Gáspár fordítása, 1959-es kiadás.) Folytatva szemlélődésünket, János I:1-6, kincsesbányaként ontja az Istennel kapcsolatos felfogást: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Minden Ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága, És a világosság a sötétségben fénylik...”E szöveget Jézus egyik tanítványa, János jegyezte le. Mindezt vagy jézustól hallotta, vagy pedig égi üzenetként álmában kaphatta. Mindenképpen elfogadott, „hivatalos” helyről, tehát megbízhatónak tűnő tanítás. A szöveg jellege is mutatja égi eredetét. Csodálatos tömörséggel fejezi ki a legalapvetőbb tényeket, melyeket az Isten kilétével kapcsolatban tudnunk lehet. Néhány mondatba sűrítve szinte egy teljes könyv anyaga. Értelmezése bármely nyelv segítségével megközelíthető. Az angol nyelvű fordítás pld. azt mondja, hogy „Kezdetben volt a Szó”...stb. („In the beginning was the Word...” stb.) A legtöbb nyelv a magyar „Szó” jelentésének megfelelő kifejezést használ. Eddig rendben is lenne, de itt többről van szó, és itt az ősi magyar nyelvet kell segítségül hívnunk, ha teljesebb megértésre törekszünk.A magyar nyelv többet mond el Istenről azzal, hogy kijelenti: „Kezdetben volt az Ige...”, nem azt mondja, hogy kezdetben volt a Szó – bár annak is lenne értelme – de ez csak az egyszerű tartalma e kijelentésnek. A magyar nyelv ennél sokkal többet mond. Azzal, hogy kijelenti: „Kezdetben volt az Ige...” a dolgok mélyére hatol. A „szó” és az „ige” bizonyos fokig hasonló értelmű szavak, de nem azonosak. A szó a beszéd legkisebb értelmes része, és mint ilyen, lehet bármi. Az ige ennél több, és csak ünnepélyes, magasztos kijelentésre vonatkozik. Például: igehirdetés nem egyszerű beszéd, hanem szent-beszéd. Amikor János 1: kijelenti, hogy „Kezdetben volt az Ige...” akkor elmondja, hogy kezdetben volt a magasztos hang. Nem csak bármilyen hang, hanem szent hang. Így a magyar nyelven keresztül eljuthatunk a teljesebb megértéshez. Ennek közelébe jutva a „magyarázat” folytatódik.„Ige” szavunknak létezik egy második jelentése is. A magyar nyelvtanban az ige cselekvést, történést jelentő szavak gyűjtő neve.
 
Ennek ismeretében János szövegének mélyebb értelmezése elmondja, hogy kezdetben volt a szent hang, és valami történt vele: megszólalt, elhangzott, magasztos hangot adott ki, rezgései hallhatóvá váltak. Ez a hangrezgés Energia kifejtés. Ebből az is következik, hogy kezdetben volt az ENERGIA, vagyis a HANG, és annak rezgése már cselekedet. Fizikában tanultuk, hogy a hang bizonyos rezgésszám fölött hővé alakulhat. A hő pedig bizonyos körülmények között fénnyé változhat. Mit mond János? „... Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága, És a világosság a sötétségben fénylik.”A világosság, fény. A magyar nyelv értelmezése hasonlót mond: Kezdetben volt a szent hang és a fény, melyek Isten megnyilvánulásai. Ezek adják a világ életét.   A magyar nyelv azt is elmondja, hogy a világ fényből tevődik össze. Mindannyian ismerjük azt a fontos tényt, hogy világ szavunknak két jelentése van. Az egyik jelentés a Földünkre (és a Világmindenségre) vonatkozik, a másik jelentés a fénnyel kapcsolatos. Ha pontosak akarunk lenni, a „világ” szónak harmadik jelentése is létezik. Ez arra vonatkozik, amit sokszor más szóval mondunk el, mint lét, élet, környezet, helyzet stb. Emlékszünk, hogy Istennel kapcsolatban mit mondott Jézus? „Isten lélek: és akik őt imádják, szükség hogy lélekben és igazságban imádják.”Tehát Isten lélek és megnyilvánulása az igazság.
 
Figyelemre méltó, hogy a magyar IGE és IGAZSÁG szavak töve hasonló: így Itt felvetődik az a gondolat, hogy a helyeslést jelentő IGEN szavunk is ide kapcsolódhat. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy nyelvünkben az ISTEN szó nem a Mindenható neve, hanem rangjelzőként a legmagasabb égi hatalom kifejezője. Ennek az ÉGI erőnek EGY volt a régi magyar neve. Ez a név azt is elárulja, hogy elődeink hitték és tudták, hogy EGY mindennek a kezdete és mindent EGYSÉGESEN EGYBE foglal és EGYETEMES. AZ ÉG, az EGY, az IGE, az IGAZSÁG, EGYSÉG stb. összefüggő szavak. Sok ezer évvel ezelőtt a magyarság sumér ágától sok szót örököltek az akkádok. Ezek között volt és szembetűnő az, hogy számsoruk kezdő számának neve ISTEN, ennek jelentése: EGY. Az én lakai unitárius templom híres rovásfelirata kijelenti, hogy „EGY AZ ISTEN”. A szöveg kb. 1668-ból való és csodálatos tömörséggel, hatalmas IGAZSÁGOT fejez ki. (A teljes szöveg és az azzal kapcsolatos „tulipános” festmény külön tanulmány tárgya lehet.)    A magyar rovásjelek olvasatakor a legtöbben csak a felszíni üzenetekig jutnak el, amikor úgy gondolják, hogy ez a kijelentés csak az unitáriusok alaptételét tartalmazza. (Ugyanis ők nem vallották a Szentháromságot). Ezt is mondja, de ennél sokkal többet tartalmaz. Kijelenti, hogy az EGY és az ISTEN ugyanaz, és hogy EGY az Isten neve. Itt eljutottunk egy fontos ponthoz: az ősi magyar nyelvben az EGY szavunk azt is jelentette, hogy SZENT. Azért beszélünk EGYHÁZRÓL is, ami eredetileg szent házat jelentett. Nagyon fontos annak megértése, hogy a következő szavak több módon is együvé tartoznak: ÉG, ÉK, EGÉSZ, EGY, EGYSÉG, EGYETEM, IGAZ, IGAZSÁG, IGE, IGEN... Stb.
 
A magyar nyelv értelmezése szerint: EGY AZ ISTEN, akinek megnyilvánulásai a lélekemelő hang, a fény, az élet, az igazság. Természetesen ide tartozik a szeretet, a tisztaság, a rend, a jóság, a szabadság is. Mindezek védelmét vállalta magára a magyar nép a réges-régi időkben, sok-sok ezer évvel ezelőtt. Ezek védelmében volt szabadságharcaink sorozata is. Ezek képezik az égi eredetű, magasabb rendű emberi élet alapjait. Ezeket védi minden igaz magyar ma is, kitáróan és bölcsen. Tudva mindig, hogy mikor, mit és hogyan lehet tenni. Fontos, hogy magát nem engedi beugratni semmilyen hamis, törvénytelen szándéknak. A sötétség ideje lejárt, hajnalodik. Ez az alkotó magyar ember ébredésének időszaka. Tisztánlátásunkat ne engedjük többé elhomályosítani a sivatagi szél homokjával, amely már több műveltséget elpusztított a történelem során. Vallási szótárunkból iktassuk ki helytelen szóhasználatainkat. Például a középkorban Isten félelmet hirdettek, holott az Istent nem félni kell, hanem szeretni és vele együtt dolgozni.  
 
Régen példaadó volt a magyar földműves világ és Isten szemlélete. Szokás volt, hogy a szántás-vetés befejezése után a gazda megállt földjének végében és párbeszédet kezdett a Mindenhatóval. Ilyesmit mondott: „Élet Istene, én elvégeztem a dolgom és megtettem a magamét. Most arra kérlek, hogy Te is tedd meg a magadét!”A gazda megáldotta a földjét és kérte a teremtő áldását, kérte a jó időt, megfelelő mennyiségű esőt. Kérte a bő termést, és hálát adott az addigi segítségért. Bízott Istenben, mert még a legnehezebb napokban is érezte annak segítő jelenlétét, és tudta, hogy olyan terhet nem kap, melyet ne bírna el ő nem csak hitte az Istent, hanem tudta is, mert napról-napra tapasztalta jelenlétét maga körül. A Mindenható láthatóvá válik teremtményei által. A magyar ember mindezt tudta, látta, hallotta, és kellő tisztelettel becsülte is. Tudta, hogy a föld, a napfény, az eső, a növények, a madarak, s az ember mind Istennek részeit képezik. Az egész világ egyensúlyának egyik alapja az Isten és teremtményei közötti összhang. Ezt hirdették ősmagyar vallásunk tisztaéletű táltosai évezredek óta. Ezek a szentéletű emberek a Mindenható Isten és teremtményei szeretetére tanították népünk okos gyermekeit.    

Móra László (kb. 100 évvel ezelőtt) nagyon szépen fogalmazta meg ezt a felfogást.

 

000.png

 

2500 éves szittya tanítás

Az igaz élet
 
Ahol az Isteni Utat járják,
- akár városokban, akár falun -
ott mindenkinek javul helyzete.
Az ország és a nép megbékél.
 
A Nap és a Hold fényesen világít.
Szél és eső időben érkezik,
A természeti csapás elmarad.
És a nemzet boldogulni kezd.
 
Fölösleges a katona, fegyver.
A nép erkölcsös és törvényt tisztel.
Jók, udvariasak és szerények,
Hamisság nélkül elégedettek.
 
Lopás és viszálykodás megszünik.
A gyengét nem nyomja el az erős,
és mindenkivel igazságosak.
O.L.

 

000.png

 

A megvilágosodott szittya bölcs legelső, nyilvános beszédét a Benáres melletti „Szarvas Parkban” tartotta.  A tanítás nagyon gyakorlati jellegű volt. Buddha itt kijelentette, hogy a hithű egyénnek két szélsőséges túlzástól kell tartózkodnia: az egyik az önzés, (önmagasztalás, stb.), a másik az önmegtagadás (önmegalázás, stb.).  Az önzés alacsonyrendű, közönséges gondolkodás eredménye; az önmegtagadás pedig fájdalmat okozó, értelmetlen felfogás.  Mindkettő helytelen és káros.  Létezik viszont a középső út, az egyensúly és a jó élet útja.  Ez gondolatban, szóban, akaratban és cselekedetben mértéktartó módon nyilvánul meg.  Ez az életfelfogás tisztánlátáshoz, bölcsességhez vezet. Gyümölcse a nyugalom, az igaz tudás, megvilágosodás, és a „paradicsomi” tudat állapot.  
Első igehirdetésében Buddha ismertette a négy alapigazságot:  
  1. Létezik szenvedés.  
  2. A szenvedés fő okozói a vágyak.  
  3. A szenvedés megszűnik a vágyak megszűnésével.  
  4. Ez az állapot elérhető a középső úton haladással.  

A legelső tanításban nem volt szó sem a teremtésről, sem a világról, sem annak lakóiról.  Nem tartalmazott ígéreteket arra nézve, hogy életünk mentes lesz minden fájdalomtól, ha imádkozunk, vagy szertartást végzünk, vagy áldozatokat hozunk.  Nem ígért égi közbenjárót.  Buddha nem tartotta magát Megváltónak, olyan személynek, aki magára vállalná az emberiség bűneit.  Mindenki saját maga felel tetteiért.  Szerinte a magasabb rendű élet célja és jutalma nem egy külső helyzet, hanem egy békés, nyugodt tudat állapot. Nem egy elképzelt mennyország, hanem egy kiegyensúlyozott élet itt a Földön.  A jövő nincs rögzítve, hanem változtatható. Mindig alakítható, és soha nincs befejezve. Az ember saját maga teremti meg sorsát cselekedetei által, és ezzel saját életének mesterévé válik.  Buddha csak mutatja a helyes utat.  

Ez a déli buddhizmus, (theravada”) tanítása, ami jelentősen eltér északi iskoláitól.  A buddhizmusnak, ugyanúgy, mint a kereszténységnek, több ága van.   Emlékezzünk arra is, hogy úgy Buddha, mint Jézus a szittya népcsaládból származott.  

 

Orosz László

 

000.png