Nagyon sokat beszélnek manapság a kereszténység válságáról és általában a vallás hiábavalóságáról.

De ahogy a kereszténynek nevezett KRISZTIÁN tanítás nem tudta megoldani - az Ő szenvedő Krisztusával - az ember lelki problémáit, úgy azateizmus sem tud feleletet adni a lét alapvető kérdéseire.

 Aztán a mai erkölcsi világrend - ha nem is tartjuk be - Őrá hivatkozva, az ő tanítása alapján alakult ki.

 Az Ő szavai a kereszténység első két századában még kristálytisztán csengtek az ő népe, az ő szittya magyari testvérei felé: "Térjetek meg, mert amelyik fa jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.^"

 De hová és honnan kellett Szamaria, Galilea, Szíria és Jeruzsálem népeinek megtérni. Hiszen akkor még nem volt a mai értelemben vett Krisztiánizmus. Nem volt római vallás, nem volt Protestantizmus, és Keresztelő János már az ő fellépése előtt is megtérésre prédikált, mint"Kiáltónak szava a pusztában: Térjetek meg, mert a fejsze már a fák gyökerére vettetett..."

 Milyen fának a gyökerét féltette János? Csakis az ő szittya-magyari népe életfájának gyökerét, melyet az erőszakolt prozelitizmus már csaknem kitépett az ősi földből, a történelmi "Isten országából".

 Az akkor már másfél évszázada erőszakkal zsidó hitre térített, külön adóval sújtott Samaritán, Galileus, Hóri, és Arámi szittyáknak volt miből megtérni, hiszen legnagyobb gondjuk az elveszett szabadság visszaszerzése volt, de nem volt vezér, mígnem jött az Élő Isten papjának, Zakariásnak fia János, a "keresztelő", és utána a Názáreti Jessze, akit a rómaiasan Jézusnak nevezetek, és nyíltan kiáltották a kettős járom alatt szenvedő népnek: "Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzettségtől..."

Ez a felhívás eddig nagyon világosan, politikusan hangzott, de ma már a történészek - sőt jó néhány teológus is - azon a nézeten vannak, hogy úgy János mint unokatestvére, Jézus, szabadságharcos szittya vezetők voltak, mondja szentbeszédében Rev. Burr, a Calgary-i anglicán esperes.

A teológusok és a klerikálisok között éppen ezen van a kulisszák mögötti vita, hogy miképpen mondják meg a hívőknek az igazságot, még mielőtt a krízis egy belső forradalomban robbanna ki.

Minél későbben öntenek tiszta vizet a pohárba, annál tragikusabb vége lesz a csaknem kétezer éves nemzetközisítésnek és kegyes mellébeszélésnek. Okos és aggódó koponyák, mint például Mindszenti József is látták, és látják a bajt, de az "Aranyborjú cselédei" úgy vannak vele, mint Ady Endre erdőbe tévedt embere, hogy nem mer a holdfényes erdőben sem hátra, sem a holdra felnézni, mert attól fél, hogy "Jó Csöndherceg" nagyot lép és eltiporja, kenyerét veszi.

Mindez már nem csak látnokok, az okos koponyák problémája, hanem az egyszerű, de még gondolkodni tudó, el nem tömegesedett emberé is. Az egyszerű ember is látja már, hogy

Most, amikor az archeológia felfedezi, hogy a Jeruzsálemi Solyma vár alapfalai kövein szkíta rovásfeliratokat találtak, és a Krisztiánizmus Ótestamentumának nevezett zsidó mitológia EXODUSA, vagyis az Egyiptomból nagyszabású milliós létszámú kivonulás semmilyen nyomot nem hagyott maga után: a BEN GURION UNIVERSITY professzora, a régész rabbi Dr. E. Oren, az Exodust kénytelen csak legendának nyilvánítatni, nekünk "fantasztáknak" és XXIII. János pápának adnak igazat, hogy az Ótestamentum nem más, mint a sumérinak is nevezett szittya népek történelmének megmásításával szerkesztett, elzsidósodott mitológia.

Így érthető meg az, hogy az ótestamentumisták és szektáik miért igyekeznek őstörténet-kutatásunkat, és ezzel nemzeti tudatunkat aláásni. Ezek mindenkinek megbocsátanak mindent, de nekünk magyaroknak még azt sem, hogy ezer éven át, egészen 1945-ig mi védtük meg őket.

Méltán háborodunk fel a NEW EXPLORING A CHANGING WORLD című amerikai középiskolás tankönyv 339-ik oldalán rólunk magyarokról Melwin Schwartz és J. O. Connor által írottakon, melyben azt tanítják az amerikai fiatalságnak: Kelet Európában legtöbben szláv nyelven beszélnek. Kivéve a magyar népet, amely magyarul beszél, mely nyelvet a hódító közép-ázsiai mongoloktól tanulta, de a lakosság többsége nem tud írni és olvasni, bár ez  gyorsan változik."

Ezt a mételyt, a talmudista könyvíró éppen abba az amerikai leendő vezetőkbe akarja beleoltani, akikről a saját professzoraik félve állapítják meg, hogy ha az amerikai közoktatás nívója így csúszik a lejtőn, akkor a második évezred amerikai politikáját analfabéták fogják irányítani.

Csoda-e tehát, ha ilyen kilátások mellett a japánok, Chinaiak és az iszlám népei külön utakon járnak, és mi nemzeti jövőnkért aggódó magyarok is a magunk módján az egyedül lehetséges úton, a nemzeti vallásban keressük a megmaradást, anélkül, hogy bárkit bántanánk, de védekezve oktalan támadások ellen. Mi megértjük, hogy más népek is a saját lábukon akarnak a megmaradás útján járni, miért akarnak felettünk ítélkezni olyan útkeresésért, amelyet nemzetközi törvények biztosítanak?

Vannak, akik azt mondják erre, hogy "Ha így van, akkor egyszerűen nem kell semmiféle vallás."

Azonban ez sem lenne semmiféle megoldás, mert mint Padányi Viktor történészünk írja: "A történelem minden kultúrájának, tehát minden térben vagy időben zárt folyamatának kiindulópontja és foglalata a vallás volt, és minden kultúra annak a vallásnak letörölhetetlen vonásait hordozza magán, amiből született". Miért nem tudják ezt megérteni Krisztus magyar szolgái.

Egy népnek az a saját vallása, amely ősmitológiájában gyökerezik és ellenállhatatlan erővel veszi birtokába a nemzet lelkét. A mítoszt, mely sorsdöntő tényező a nemzet életében, nem nélkülözheti, nem pótolhatja semmiféle vallás sem.

"Ha valamely népnek nincsen saját mítosza, saját hősökkel teli történelme, lelkesítő hagyománya, akkor a "szent hazugsághoz" folyamodik, és kölcsönvesz más népektől és gyárt magának sajátosat a nemzeti öntudat és hivatásérzet ápolása végett: arra építi föl hitvilágát, nemzeti történetét és jövőjét." írja Dr. Baráth Tibor professzor.

 Előttünk álló példa erre a románoknak az a törekvése, hogy saját hőseikké nyilvánítják a magyar történelem minden nagy alakját, akiknek a két világháborút követő szégyenbékék alapján elrabolt ősi Erdélyhez valaha is valami közük volt. Az erdélyi Sumér-Magyar kultúra azonosságot bizonyító - Torma Zsófia - által feltárt leletek alapján már ők mondják magukat suméreknek, és nem kell sok idő, hogy a _,,Názáreti Jézust is kisajátítsák maguknak, mint román nemzeti hőst, mert ő is Sumeri Szittya volt. Ennek a törekvésnek a legfőbb zászlóvivője az ortodox román nemzeti vallás.

Ezzel szemben mit látunk a mi magyar közéletünkben még itt az úgynevezett "nyolcadik törzsnél" is? Tévesen felfogott keresztényi kötelezettségből veszni hagyjuk nemzeti értékeinket, megtagadjuk őstörténelmünket, és elhisszük a csalfa mesét, hogy "Egyedül vagyunk."

Ha nemzeti értékeinkről beszélünk, akkor nemcsak személyi, vagy vagyoni értékeket, hanem eszmei értékeket is értünk alatta. Ezek között is legnagyobb értékünket ősi vallásunkat.

A teológia egyik szakterülete az úgynevezett" szinkretizmus", vagyis az egységesítő törekvés, amely nem azonos az ökumenéval.

A szinkretizmus arra a feltevésre alapul, hogy minden pozitív vallás csak vetülete egy egyetemes (Univerzális) vallásnak. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy minden vallás csak szektája egy régebbinek.

Ez vonatkozik a judaizmusra és két fő szektájára: a Kereszténységre és az Iszlámra, sőt a Buddhizmusra és a legtöbb keleti vallásra is.

De melyik volt ez a régebbi vallás, amely alapul szolgált mindezekhez?

A történelemtudomány és a teológia már megfelelt erre a kérdésre. És felelete egyben válasz arra a kérdésre is, hogy: "Mit adott a magyarság vallásos oktatásban a világnak?"

Mert a történészek, élükön a nagy zsidó sumerológus Krámer professzorral egybehangzóan vallják, hogy a jelenlegi összes vallások a sumernak nevezett ősi szittya vallást kölcsönözték és formálták saját igényeiknek megfelelően tantételeiket.

Krámer professzor ezek között azért is fontos, mert ő nem nevezhető a más népekkel szemben elfogultnak."HISTORY BEGINS AT SUMER"című könyvében leírja, hogy honnan vették az Ótestamentum írói a Mózes mítoszt,Ádám és Éva meséjét, a vízözön történetét, aTeremtéstörténetet és az Édenkert meséjét, a Példabeszédeket, a Bibliai egyezéseket, az Ószövetség eszméjét, az igazi Noét a bárkával,Énekek Énekét, mind a sumeri szkítáktól tanulták az ótestamentumi írók részben Jeruzsálemben, melynek akkor még Solyma volt a neve, főképpen pedig Babilonban és Ninivében.

A feltámadás reményét is a sumeroktól vették, csak ott a sumer kisisten Tammuz halt meg minden ősszel, és támadt fel minden tavasszal úgy,hogy Anahita Boldogasszony - akit Perzsia királya Artaxerxes "SZEPLŐTELEN EGYKÉNT" tisztel - újjászülte. Innen került a krisztiántanításba a szeplőtelen fogantatás eszméje, ami csak bűntelent jelent, mert a régieknél még nem bűn, hanem erény volt a fogantatás.

Még a Szentháromság tana is sumeri eredetű, de ott a zend vallás szerint a Szent háromságot Ahura Mazda az Atya, Anahita az Anya, és néha

Mithrának, néha Tammuznak nevezett Fiú képezik.

A pokolra való alászállás is a sumer mitológiából került a krisztián hitvallásba, Damuzi kis Isten is halála és feltámadása közötti időben megjárta a poklot, ugyanúgy, mint az egyiptomi hit szerinti alvilág isteni bírája, OSIRIS.

Az Úrvacsora szent szertartását is a mi népünk adta a világ keresztényeinek, mert a Názáreti Jézus nem az ábrahámi szövetségre hivatkozott, amikor azt mondta, hogy "Uj Szövetséget kötök veletek", hanem az élő Isten és magyari szittya népe közötti OS-SZÖVETSEGRE, melyet Zarathustra hirdetett meg kétezerhétszáz évvel ezelőtt és Jézus felújított az Úrvacsorában, mondván:"E pohár bor az Ős Szövetség jelképe az én véremmel, mely tiértetek megújíttatik." Nem más ez, mint az ősi magyar Vérszerződés.

A keresztelés is régi magyar szent szertartás, melynek a Názáreti Jessze is alávetette magát, amikor az ő fellépése előtt is már keresztelő Jánoshoz járult, mondván, hogy "Illik nékünk minden régi igazságot betöltenünk." Érvénytelenítve ezzel csecsemőkori judaivá tételét.

A világ eme legnagyobb lángelméjének kiléte és származása ma már tisztán áll a történészek előtt, hogy Ő a Hóri-Szittya-Sumeri magyar nép gyermeke, és egyben "Isten Fia" is volt, mert ezek a népek már évezredek óta Isten fiainak nevezték magukat, és Isten országának az ő hazájukat.

Tehát az "Isten Fia" fogalom, mely mint Leonard Cottrell és más történészek írják, nem volt ritka dolog a régi népeknél, szintén magyar eredetű.

A Názáreti Jézust azért avatta Istenné az Egyház, hogy elvegye attól a néptől, amelyikből származott.

A teológusok legnagyobb része a hívek felé még mereven elzárkózik a történelemtudomány és a bibliakritika megállapításai elől, de a lelkiismeretesebbek már bevallják, hogy a "tudományos bibliamagyarázat" és a "kegyes bibliaolvasás" és tanulmányozás között óriási szakadék van, és végül mégiscsak tudomást kell venni a biblia kritika eredményeiről, mert nem tehetnek úgy, mintha ott minden az ördög munkája lenne. Az igazságot végül mégiscsak tudomásul kell venni, szemben Dr. Paul Müller hittudóssal, aki azt írja, hogy emberi tekintélynek nem szabad a bibliában az igazat a hamistól, a valódit a valótlanságtól elválasztani.

Isten azonban csak az igazságot követeli tőlünk, ami egyúttal parancs arra is, hogy a valótlanságot elválasszuk tőle és az ő legnagyobb fiának történelmét is a valóság alapján ismerjük meg.

Ahhoz, hogy a Názáreti Jézus történelmi alakját megrajzolhassuk, bele kell tekinteni annak a földrésznek a történelmébe, ahol és akik között élt és akik közül származott.

Első forrás ehhez a Biblia és az ÚJSZÖVETSÉGI Evangéliumok - ha az olvasó bizonyos őstörténelmi ismeretekkel rendelkezik - és TALMUD, a Jézus szereplésére, működési területére és idejére vonatkozó adathalmazok, melyek ma már a laikusoknak is rendelkezésére állnak. Ha a magyar olvasó emellett még megfelelő kritikai érzékkel is tanulmányozza az anyagot, akkor csodálatos adatokat tud bennük felfedezni a magyar népek megrabolt őstörténelmére vonatkozóan is és felfedezheti azokat az ellentmondásokat, amelyek jellemzői a "niceai üdvösségtannak",a nem is keresztény Konstantin bizánci császár és Euzébiusz püspök művének, amelyben a Názáreti Jézust Istenné nyilvánították, mert Konstantin szeme előtt a kereszténység már mint hódító tényező szerepelt. Ebbe a tervbe már egy emberi származású nemzeti hős nem illett bele.

Jézus azonban magát mindig "Ember Fiának" nevezte, ami az Evangéliumban nyolcvanegyszer fordul elő. Származásával csak két evangélista, Máté és Lukács foglalkoznak. Máté csak Ábrahámig, míg Lukács Ádámig vezeti vissza Jézus származáslistáját, beleszőve Arpaxadot és Noét, sőt Melkizédeket is Mélk néven.

Nekünk magyaroknak ezek a nevek történelmi szempontból érdekesek, mert ÁDÁM a MADA népnév visszafelé olvasásával képzett magyar név. Az Arpaxad név Ft. Szelényi Imre által említett Arpadu névre vonatkozik, ami szintén magyar. A NOE név mögött - Krámer professzor szerint - Ziusudra sumeri szittya király rejlik. Tehát ez is magyar. Végül MELK, vagyis Melkizedek SALEM királya, a Kánanáni őslakosságpapkirálya volt. Salem azonban nem azonos Solymával, lévén az Hieronymus szerint Scythopolistól délre 8 mérföldre. Tehát Melkizédek - mint Dr. Zakar András is írja - turáni szkítha király volt. És ha Pál apóstol a "Melkizédek rendje szerinti főpapnak" nevezi Jézust, akkor csak a vak nem látja, hogy ennyi szittya őssel rendelkezve milyen nemzetiségű volt Jézus.

Az, hogy a két evangélista az ősök közé még Dávidot és Salamont is beveszik, nem zavar bennünket, mert egyik sem volt zsidó, hanem Dávid a moábita Jesse fia, míg az ő fia Salamon anyja Hettita volt.

Már többször beszéltünk arról, hogy a mai "hivatalos" teológia nem a történelmi Jesszét (Jézust), hanem a mítosz Krisztusát állítja elénk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az evangéliumokban semmi sem igaz, mert nagyon sok tanításai igazak és helyesek, csak ki kell tudni hámozni az allegorikus példázatokból, a rejtett célzásokból az igazságot.   

Igaznak kell elismernünk "Istennek minden igéjét", melyet ihletett szájakon keresztül közöl velünk. Továbbá mindazokat az adatokat, amelyek a történelemtudomány, a régészet és egyéb tudományok felfedezéseivel megegyeznek.

Nem célunk vitába szállni az evangéliumok istenhitbeli és erkölcsi vonatkozásaival, hiszen azok legnagyobbrészt Hórita, Szkita sumeri Őseinkhagyatékai. Vitába szállhatunk azonban akár az írók, akár a másolók történelmi és földrajzi tévedéseivel és hamisításaival, ezek között is a Názáreti Jessze származására vonatkozó ellentmondásaival.

Ehhez tudnunk kell, hogy Jézus nem tartotta magát zsidónak, sem az első keresztények nem tartották őt annak. Sőt az ő korában keletkezett zsidóí ratok, mint például a TALMUD is, csak "prozeliza" goynak, vagyis zsidó vallású idegennek nevezik, Dávidtól való származását sem ismerik el. A Dávidtól való származás csak a második században kezdett megjelenni az Evangéliumok alapját képező írástöredékek másolatainak másolataiban, melyben nagy szerepük lehetett a zsidó származású írástudó elöljáróknak és püspököknek. Még jó, hogy János evangéliumának írója, vagy másolói meghagyták Jézus vitáját a zsidókkal, akik azt mondták neki:"Nem jól mondjuk-e mi, hogy te szamaritánus vagy és ördög van benned?" Jézus azt felelte:"Nincs énbennem ördög, hanem tisztelem az én atyámat." (János Ev.:8. rész 48-49 vers.) Jézus tehát nem tagadta, hogy ő szamaritán. A samaritánok pedig az assyr táblák szerint SAKÁK, vagyis FEHÉR HUNOK voltak.

A Péter apostolt követő első keresztények igyekeztek teljesen elszakadni az őseikre kényszerített zsidó vallás kötelékeitől, ami kitűnik Péternek az apostolok gyűlésén Jeruzsálemben elhangzott beszédéből, amely az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv 15-ik részében a következőképpen van leírva:

1.-Némelyik pedig, akik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: "Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek"

5.-Előállának azonban némely hívők a farizeusok szerzetéből valók közül mondván: "körül kell metélni őket és megparancsolni, hogy Mózes törvényét megtartsák."

6.-Egybegyűlének azért az apostolok és a vének, hogy a dolog felől végezzenek.

7.-És amikor nagy vetélkedés támadt, felkelvén Péter és monda nékik: "Atyámfiai, férfiek, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem miközölünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumnak beszédét és higgyenek.".. .

10.-Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába olyan igát tegyetek, amelyet, sem ami atyáink, sem mi el nem hordozhatunk?"

Péter apostol akkor még az étkezésre vonatkozó a zsidóktól átvett szokásokat nem kifogásolta. De a második század közepén Markion és híveimár teljesen szakítottak a zsidók törvényeinek előírásaival és azt tanították, hogy az ótestamentumi próféciák nem vonatkoznak Jézusra, amire a talmudi átkozódások értelmesen rávilágítanak.

De most, amikor kitudódott, hogy a Názáreti Mágus nem volt zsidó, hanem a mi szittya fajtánk gyermeke, Őt is ki akarják sajátítani, amihez jó segítséget kapnak a krisztiánizmus judaista szemléletü papjaitól, főleg pedig a római bíborosi testülettől és azoktól, akik még Jézus létezését is tagadják, pedig tudják olvasni az evangéliumokat és ismerik az egykorú diplomáciai leveleket, amit Pilátus és Lentulus és ABAGAR nevű örmény diplomata írtak a császárhoz és a szenátushoz. (Lukácsy Kristóf: A Magyarok Őselei, Hajdankori Nevei és Lakhelyei, 223. oldalán írja Chorenei Mózes adatai alapján.)

Még vannak ma is, akik a mítosz leple mögé rejtett Jessze létezését is tagadják és mondják, hogy a magyar vallást nem lehet Jézus létezéséhez kötni. Nem is kötjük, mert a magyar vallás őelőtte is létezett. De a történelmi Jézus és tanítása - már ami az Ő szájából való - beletartozik a magyar vallásba és nem téveszthetjük Őt össze a Krisztián mítosz Krisztusával. Még tiszteljük is a mítoszt, mert az ősi szittya hitvilág anyagából lett személye köré fonva. Nem is akarjuk lerombolni a mítoszt, amely ma már az emberiség nagy részének erkölcsi magatartását szabályozza. De a mítosz Krisztusa nem kisebbítheti a magyar történelem Jézusát, se a történelmünkben Őt megelőző és utána következő nagy királyok, fejedelmek, reformerek és lelkiatyák jelentőségét. Bár Ő a legnagyobb az egyenlők között, aki azért jött - mint mondta - , hogy megtartassunk, megmaradjunk, ahogy lehet, mert más lehetőséget sem e befogadó országok alkotmánya, sem az Egyesült Nemzetek Szervezetének emberi jogi szabályzata nem biztosít.

Az Apostolok Cselekedetei 2. rész 40. verse nekünk szól. Szakasszuk el magunkat a Krisztián mítosz Ótestamentumától és oltsuk bele vallásos hitünket a magyar őstörténelmi hagyományokba, hogy utódainkban is megmaradhassunk annak, aminek Isten teremtett bennünket: MAGYARNAK.

Mi tehát a teendő? Nem elég az elhatározás, mert mint Jakab apostol mondja: "A hit (az elhatározás) megholt önmagában, ha cselekedetei nincsenek." A cselekedetet a gyermeknél kell kezdeni, már a bölcsőben.  Magyar meséket, magyar verseket, Hófehérkét, János Vitézt, Toldi Miklóst, stb. kell neki tanítani. Mátyás királyt, majd Atillát, Árpádot, Szent Lászlót, Kossuthot, Széchenyit, Prohászkát és a többi nagy magyart. És ezt vallásnak kell nevezni. mert e nélkül a gyermek kisebbségben érezheti magát a más vallásúakkal szemben, látva, hogy van katolikus, református, evangélikus és zsidó vallású játszótársa. Csak neki ne lenne vallása?

De bizony van, mégpedig magyar vallása, ami a legrégibb és igaz. Az Ótestamentumnak nevezett zsidó történelmet hagyjuk meg a zsidóknak. Tanítsuk és valljuk meg szittya magyar őstörténelmet a mi saját Ótestamentumunknak, és akkor - mint Zajti Ferenc prófétánk mondja - "Nemzetünk szebb jövője biztosítva lesz újabb ezer évre."

Úgy legyen!

(Nap Fiai: 1988. júl.-aug.)