Ditró magyar község a Keleti Kárpátokban, a Gyergyói és a Görgényi havasok közötti részen fekszik.Lakói Istenszerető, derék emberek, akik hűen őrzik az ősi magyar hagyományokat. Orbán Balázs feljegyzésében maradt ránk egy nagyon régi és jellegzetesen ditrói karácsonyi népszokás: a madármise. Karácsony napja előtti Szent estén, az éjféli misén a pap azon szavaira, hogy “a madarak megszólalnak”, a gyermekek madár hangon kezdenek el csiripelni. Cserép sípokkal utánozzák a madarak hangját az egész szertartás alatt. Ezzel egyidőben elengedik a magukkal hozott madarakat. Mindez jellegzetes ditrói hagyomány. Sokan úgy gondolják, hogy a madármise és a madár eregetés az ősi időkbe vezet bennünket. Abba a korba, amikor a magyar fiatalok a téli napforduló idején - Karácsony táján - madarakat, első sorban kerecseny sólymokat eregettek a magasságos ég felé, hogy üdvözöljék a Nap “születését”. Pontosabban a Nap visszatérését. A sólyom napmadár és a két név - kerecseny és Karácsony - között kapcsolat áll fönn; nem csak formai és hangzásbeli, hanem tartalmi összefüggés is. Őskeresztény egyház atyák azt mondták Jézusról, hogy Ő a mi Napunk és Karácsony az Ő ünnepe. Az ősi magyar vallás régi szép szokása ötvöződött a Jézus-i kereszténység felfogásával. Ez sem véletlenül történt így, mert egy szittya szerzetes - kinek neve Dénes - javaslatára tették Jézus születésének emlékünnepét december 25-re. Ez már ősidők óta ünnep volt elődeinknél; az ősi magyar ünnep neve Kerecseny volt. E szép hagyományunkról több feljegyzés maradt ránk az 1200-as évekből. Például: “ Krisztus születésének ünnepén a régi magyarok a sólyom ünnepét tartják”.(1245) Vagy “ amikor Karácsonykor a fiatalság az első új sólymokat fölrepíti, Ithe mágus (táltos) szokott énekelni és buzdítani a magyar ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetből kiveszni ne hagyja”. Az ősmagyar vallás egyik legnagyobb ünnepe volt Karácsony. Ez többszörösen magyar ünnep.  

O.L.

 

000.png