Nyomtatás 

mikulasMár a név említése is kellemes emlékeket idéz föl, úgy a legtöbb gyermek, mint sok felnőtt tudatában. De már nem mindenkiében mert már van aki nem hisz benne, vagy nem ismeri a valódi történetet. Van akit megzavar a vallástalanok Télapója, vagy a nyugartról hozzánk is beszüremlett piros ruhás Santa Claus. Aki azokban akar hinni hát tegye, de tudnia kell, hogy ezek nem azonosak a magyar felfogás Mikulás bácsijával. Mert igenis létezett egy valódi Mikulás.

A történet a következő: Jézus születése után több, mint 300 évvel Kis-Ázsia Patara nevű városában kisfiú született, akiből felnőtt korában pap lett. A szent életű ember elkerült Myra városába, ahol egyszerű életet élt. Lelki vigaszt nyújtott mindekinek aki hozzá fordult. Hamarosan látta, hogy sok családban kevés az öröm, a kacagás, s a gyermekek élete elég sivár. Elhatározta, hogy segíteni kell.

Felkereste a környék gazdáit, azokat akiknek jó gyümölcs termése volt. Mindegyiktől kért egy-egy kevés adományt, kinek milye volt: almát, diót, mogyorót, aszalt szilvát, mandulát, mazsolát. Mindezt hátán lévő puttonyába tette. Az ajándékokat mindenütt hálásan megköszönte. Amikor már elég adomány gyűlt össze, akkor kis csomagokat állított össze. Segítői által varrott kis vászon zacskókba almát, diót, mogyorót, aszalt szilvát, mandulát, mazsolát rakott. A kis zacskókat szines szalagokkal kötötték át és minden a puttonyba került. A csendes jószívű ember nem volt gyenge felépítésű, a nehéz puttonyt a hátára vette és naplemente után minden családos házat felkeresett, ahol tudta, hogy gyermekek vannak. Szép csendben az ajtónál, vagy némelyik helyen az ablak mélyedésben hagyott egy-egy zacskó  ajándékot. Annyit ahány gyermek volt a családban. Mindezt igyekezett titokban tenni, hogy ne legyen hálálkodás. Amikor elfogyott az utolsó ajándékcsomag, akkor szép csendesen hazatért. Másnap reggel amikor a gyermekek megtalálták az ajándékokat, örömtől lett hagos a vidék. A gyermekek kacagása, a felnőttek csodálkozó hangja betöltötte a környéket. Senki sem tudta, hogy honnan érkezett az ajándék, de mindenki örült. Sokan még csodára is gondoltak.Az esemény csak abból a szempotntól volt csoda, hogy egy önző, törtető világban akadt önzetlenegy  személy, aki másokkal is törődött és segítőivel örömöt akart szerezni a helység gyermekeinek. A fáradhatatlan pap ettől kezdve minden évben gyűjtötte és hordta szét az ajándékokat míg meg nem öregedett.

Miután a túlvilági életbe költözött - kis idő eltelte utnán - a nép szeretete szentté avatta a jólelkű embert, akinek a neve Nikolaus, magyarul mondva Miklós volt. Ettől kedve mindenki Szent Miklósról beszélt és az ő nevében kezdték megajándékozni a gyermekeket, mondva, hogy Szent Miklóstól, az az a Mikulástól jött az ajándék. Ez így igaz, mert tényleg tőle jön az ajándék. Ez a valódi Mikulás története, aki tiszta  életű, jószívű ember volt, akiből szent lett. Emlékét meg kell őrizni és az általa elkezdett szép szokást folytatni kell. Ő isteni küldött volt és örömet hozott a világba, főleg gyermekeknek. E történethez tartozik az is, hogy a szorgalmas jólelkű Miklós papot, az akkori római egyház püspökké avatta. Mennybemenetele után pedig szentnek nyilvánították. Szent Miklóst ábrázoló régebbi magyar képeslapok őt legtöbbször püspöki öltözékben ábrázolták, mert az volt a valóság. Miklós papból, Miklós püspök, majd Szent Miklós, ez az igazi Mikulás, a mi Mikulás bácsink, aki valóban létezett és egyéb jót is tett. Mindig segített. Ünnepe: december 6.

Orosz László

 

000.png