Amikor a hajó a Boszporuszon áthaladva befut az Aranyszarv kikötőjébe, és a magányos magyar utas elé tárul Isztambul pompája, - az nagy gyönyörűség és szívfájdalom. A város kövei magyar történelmet lehelnek. Itt vágta be Botond a városkaput. Itt áll a Héttorony. Itt rótta kőbe a rab kedei Székely Tamás rovásírásos üzenetét. Thököly, Zrínyi Ilona, Rákóczy Ferenc jártak itt... Bizáncnak nevezték ezt a várost, mikor még kis görög község volt. Nagyszerű stratégiai helyzete a kelet-római császárság székhelyévé tette, a görög szertartású egyház fővárosává Nagy Konstantin idejében. Mikor Rómát megtörték és kifosztották a barbárok, egy időre ide költözött a világ kincse és kultúrája. Akkor Konstantinápolynak hívták. Abból az időből maradt itt a hatalmas versenypálya és a világ egyik legszebb temploma, a Hagia Szophia. Az arany és gőg, bűn és belviszály megrontották a kelet-római birodalmat. Konstantinápolyt elfoglalták a törökök, és lett belőle Isztambul, a szultánok városa. Aztán elmúltak a szultánok is, a török világbirodalom is. A Hagia Szophia azonban megmaradt, megmaradtak csodálatos mozaikképei, mert az emberséges törökök nem pusztították el a keresztény szentképeket, csak eltakarták őket. Újabban bontogatják ki őket nagy gonddal a régészek. A Hagia Szophia egyik nemrégen felfedezett legszebb mozaikképe Eirene császárnét ábrázolja. Felejthetetlen arc. A művészi konvenció merevségén, az anyag korlátain átsugárzik a modell egyénisége.
Ez nem bizánci asszony. Ez Piroska, Szent László leánya. László, Magyarország királya, Ie.82 körül vette feleségül rheinfeldi Adelhaidot, aki 1090-ben fiatalon meghalt. A szent király is meghalt 1095-ben. Leányuk ebben az időben nem lehetett 5 évesnél fiatalabb, vagy 12 évesnél idősebb. Nyilvánvaló, hogy az árva királylány gyámja Kálmán királyunk lett. De hogy kire bízta Könyves Kálmán, a hazai forrásokban Pyrisc és Pirisca néven említett lányka nevelését és őrzését, azt nem tudjuk. Abból, hogy a bölcs és jó szándékú, de az országlás gondjával nagyon elfoglalt Könyves Kálmán magán- élete viharos és boldogtalan volt, sejthetjük azt is, hogy az árva Piroska ifjúkora sem lehetett védett és nyugodt. Nem tudjuk, hogy ki tanította, milyen hatások érték, és ki volt a dalia, aki először dobogtatta meg fiatal szívét, de valószínű, hogy gyámja szeretettel foglalkozott a vonzó és tehetséges lánnyá serdült Piroska ügyével.
A kor fogalmai szerint ragyogó házasságot szerzett neki: a bizánci császár fiához adta feleségül. Alexius császár fia, II. Komnenos János 1088-ban született, és 1104 körül vette feleségül Piroskát. Nem valószínű, hogy az államérdekből eljegyzett fiatalok találkozhattak volna a házasságkötés előtt, és hogy abba beleszólásuk lett volna. Igent mondtak az oltár előtt, mert mi mást tehettek volna? Így kötöttek akkor minden házasságot. A két fiatal lélek találkozott a mély és komoly középkori vallásosságban. Mindketten elfogadták Isten rendelését. Szent Lászlónak és a rajnai hercegnőnek leánya szép volt és okos. A görög császár fia pedig bátor katona és hadvezér volt. Feltehető, hogy a kölcsönös megbecsülésből vonzalom is lett, és hogy a trónörökös komolyan igyekezett megvédeni magyar feleségét a bizánci udvar gyilkos intrikáival szemben. A házasságkötés nyilván politikai jellegű volt: két birodalom igyekezett benne kifejezést adni a béke és barátság gondolatának, aminek jeléül Piroska új hazájában az Eirene (Béke) nevet kapta. A magyarokkal Való béke igen fontos volt Alexiosnak, aki szövetségeseket keresett és kapott a Taren- tumi Boemund elleni hadjáratához. Ennek érdekében Alexios nyilván elhallgatta udvarának azt a kétségkívül kifejezett kifogását, hogy a magyarok nemrég megkeresztelkedett, keleti jövevények a Duna völgyében, és hogy ez a házasság nem fogja emelni a császári tekintélyt. Alexios nyilván tudta, hogy mit tesz és lehet, hogy ő rendelte el annak az olcsó koholmánynak terjesztését, ami később még Piroska sírversében is szerepelt: hogy a magyar uralkodók a nyugati Julius Caesar utódai. Pedig valójában a magyar Árpádok sokkal távolabbi és sokkal nemesebb ősöktől származtak, mint Julius Caesar és az ő lányuk kötött messaliance-ot, mikor egy Komnenoshoz ment, de ezt a bizánci sznobok nem érthették volna meg. Kálmán király hadai hathatósan segítették Alexiost 1107 és 1108-ban, és kiküldöttei aláírták a Boenunddal kötött békeszerződést. Ez utóbbit közli nagy történelmi munkájában Anna Komnena, Piroska görög sógornője.
A szerződésben Kálmán, mint a császár násza szerepel. Piroskát azonban soha egy szóval sem említi terjedelmes művében a történelemíró - sógornő. Ez a hallgatás ékesen beszél, és nem nehéz látni mögötte egy intrikáló; gyűlölködő és irigykedő, degenerált udvar ellenszenvét egy mosolygós, egészséges, szép idegen császárné ellen. Szent László leányának becsületére válik, hogy ebben a mérgezett atmoszférában, idegen létére, szilárd pozíciót teremtett magának, amiben bizonyára segítségére volt férje kitartó ragaszkodása is. Anélkül hamar meghallatták volna. De ha férjében támaszra is talált Piroska, az is bizonyos, hogy férje nem védhette meg a kegyetlen tűszúrásoktól. Anna Komnena annyit ír fivéréről, hogy annak először iker-gyermekei születtek. Tudnivaló, hogy a középkor hiányos biológiai tudása folytán az ikrek születéséből az anya erkölcseire esett árnyék, amint azt a magyar Miczbán legendában is olvashatjuk. Nem tudhatjuk, megrendült-e Komaenus János bizalma feleségében, mikor annak ikergyermekei születtek. De bizonyos, hogy a házastársak együtt maradtak, és születtek további gyermekeik, összesen négy fiú és négy leány. Mikor a hadi diadalokat szerzett János, apja halála után a trónra lépett, császárné lett a “magyar asszonyából az “ OUGRISSA”-ból. Eirene császárnőről feljegyezték, hogy alattvalóinak segítője és közvetítője volt férje felé. Kezét kinyújtotta az özvegyek és árvák, a nélkülözők segítésére. Istent kereste és csupa szeretet volt.
A világ legragyogóbb trónjának hiú pompája mindvégig idegen maradt számára; látta mögötte a szenvedő tömeget. Tudva pedig, hogy az ember halandó, az Árpádok leánya azon volt, hogy segítő készségének tartósabb formát biztosítson. Ezért építette Eirene császárné a Mindenhatónak felajánlott Pantokrator monostort. A Pantokrator monostorban, mely későbbi századok folyamán sokat szerepelt a bizánci történelemben, volt három templom és ötven zsolozsmázó szerzetes. Benne volt ezenkívül a világ első modern kórháza, sebészeti, szemészeti, nőgyógyászati és egyéb osztályokra tagolva. Az egykorú alapítólevél részletek bemenően intézkedik az ágyneműktől kezdve az orvosi műszereken és felszerelési tárgyakon át mindenről, ami szükséges lehet, egészen az idősebb orvos-tanár alkalmazásáig, aki a fiatalabbakat oktassa. Van orvos-személyzet és nagyszámú kisegítő személyzet; megfelelő gondoskodás az élők élelmezéséről és a a halottak eltemetéséről. A kórház mellett volt a nyomorékok befogadására szolgáló szeretetház is. Szervezetileg a monostorhoz tartozott, de a városon kívül épült az elmebetegek kórháza. A betegek és rokkantak javára követendő eljárások oly modern szellemben vannak megfogalmazva, hogy' szinte nehéz elhinni, hogy az okmány és az intézmény a XII. századi Konstantinápolyban keletkeztek.
Ezt az intézményt adta férje hazájának és az emberiségnek az árpád házi“magyar asszony”, mint első tanújelét annak a szegényekkel együttértő segítő magyar emberségnek, melynek nagy hagyományait később Magyarországi Szent Erzsébet vitte Nyugat felé, és melyet Szent Margit gyakorolt a Nyulak szigetén. A Pantokrátor monostor elgondolása a források tanúsága szerint Eirene császárnétól származott. Császári férje egyetértett vele és támogatta a tervet, de ő nyilván elsősorban hadjárataival volt elfoglalva. Ezalatt a császárné a maga erejéből szerzett egy tágas területet a monostornak egy messze néző magaslaton, és megkezdte az építkezést. Lánglelkű építésze Nikephoros, kőbe tudta örökíteni a császárné nagy álmát. Épült a monostor és fogyott az arany, s fogyott a nyolcgyermekes anya ereje, hiszen két kézzel szórta azt mások segítésére. Fel van jegyezve, hogy a császárné elvezette férjét a már elkészült, de még fel nem szentelt monostorba, és ott térdre esve könyörgött a császárnak: segítsen befejezni a munkát, és biztosítsa a monostor jövőjét. Ezt a császár megígérte. Nemsokára ezután Eirene elkísérte urát a kisázsiai harctérre, és ennek közelében, Bythiniában meghalt. "Magával vitte lelkem felét", írta a gyászba borult császár abban az alapítólevélben, melyben gazdagon biztosította a Pantokrator monostor embermentő munkájának fennmaradását. A bizánci uralkodócsalád kegyes szokásai közé tartozott, hogy a halálos betegségben szenvedők haláluk előtt valamelyik szerzetesrend tagjai lettek. Így halála előtt felvette az apácafátyolt Eirene császárné is,- és felvett egy különös szerzetesi nevet is, amelyben eltemessék- Xene. E görög név értelme: idegen. A császár felesége és leendő császárok anyja a halál előtti őszinteségében azt mondta, hogy idegen volt és idegen maradt Bizáncban úgy, mint Bythiniában, magányos lélek volt, aki becsületesen igyekezett az életét és ősi magyar erejét hasznos célra: emberi szenvedés enyhítésére és a Mindenható dicsőségére fordítani. A Pantokrátor monostor ma már török mecset. De Piroska-Eirene képe lenéz a Hágia-Szophia faláról. A művész-egyébként csak szenteket illető-glóriát vont feje köré. Semmi adatom nincs erre, de szeretem hinni, hogy az öreg Nikephoros építész diktálta ezt így a mozaikművesnek.
"Fáklya", Ohio, 1959.március-április. Dr.Bobula Ida