atilla_1.JPGEgy amerikai hadtörténeti folyóiratban* Richard Gordon szerző egy régi római történészt, Renatus Profuturus Frigeridust idézi, aki a következőket írta Atilla hun királyról: „Atilla  termete középmagas, megjelenése  férfias,  jó felépítésű, nem sovány és nem kövér.Felfogása   gyors, végtagjai mozgékonyak, nagyon gyakorlott lovas és tehetséges nyilazó, s fáradhatatlan a lándzsavetésben. Született harcos, de közismert békeszeretete. Nem  kapzsi,  és  nem  vágyai  vezérlik.  Szellemi ajándékokkal  van megáldva;  célkitűzéseitől semmiféle  gonosz mesterkedés sem tudja eltéríteni.A legnagyobb  türelemmel  viseli  a nehézségeket  és  szereti  a munkát.Veszélyben   félelmet nem  ismer, az éhség,  a  szomjúság  és fáradtság elviselésében senki nem tudta túlszárnyalni."  

 
        Atilla  képe a Túróczi krónikából 

 * Great Battles, 2006. április - június - (Quarterly Journal of MilitarY history)

 

000.png

 

Angol költő, író, királyi tanfelügyelő, társadalom bíráló 1822. december 24-én született Angliában, LalehamMatthew Arnold helységben, a Temzénél. Irodalmárok szerint kevés jelentős angol író szentelt annyi figyelmet a nemzeti tulajdonságok tanulmányozására, mint Matthew Arnold. Munkásságának nagy részét az emberiség különböző csoportjainak vizsgálatára fordította. A népek, nemzetek jellemző tulajdonságait kereste. Összefüggést látott anemzeti jellem és a fajta jellem között. "A kelta irodalom tanulmányozása" című munkályában felteszi a kérdést: "Mik vagyunk?, mi Anglia?" Majd 137 oldalon elemzi, forgatja e kérdésre adott választ. Az angol fajtát és azok nemzeti művelődésének szintjét akarja emelni. E gondolat különböző formában jelen van legtöbb művében. Korának szellemi nagyságai között sokan voltak azok, akik hittek a nemzeti jellem és a fajták összefüggéseiben. E szemléletet követve Arnold fontosnak tartotta más országok és műveltségek kiértékelését. 27 évesen, 1849 júliusában verset írt a magyar szabadságharcról.
Ebben több nemzetről, népről is vélekedik. A vers címe: "Szonett a Magyar Nemzethez."
 

A MAGYAR NEMZETHEZ

Nem a sűllyedő , kínlódó Spanyol hon
Sem gazdag Anglia, mely görnyed, hogy
Sok árút halmozhasson partjain
Nem a tébolyda Francia hon
Honnan értelmetlen zaj száll az égre
Sem a közönséges Amerika.
Nem a szószátyár Német gyengeség -
Ad reményt hősiességre.
Magyarok! Mentsétek meg a világot!
Lerázott láncokról száljon hősi ének,
Ébresszétek a világ alélt lelkét!...
(Részlet)

Angol eredetiből fordította Orosz.László. 1999. február 10.-én 
Matthew Arnold (1822-1888), The Examiner 1849. július 21

 

000.png

 

„Egyik legérdekesebb tárgya annak a művelődés-örökségnek, amelyet az ősmagyarok hoztak magukkal mostani hazájukba: a rovásírás.

Az ország némely részén, különösen Erdélyben ez az írásrendszer még a 16. században is virult és fennmaradt talán egészen a 18. századig…

Bartók Béla (1881 – 1945), Kodály Zoltán (1882 – 1967) és munkatársaik kitartó, küzdelmes munkával gyűjtötték a magyar népdalokat és a népi szájhagyomány olyan kincsesházát fedezték fel, amely a pusztulás szélén állott. Az általuk és mások által összegyűjtött sok ezer népdal és monda betekintést enged a nép gondolat világába és értékrendszerébe…

E szájhagyomány rendkívüli tulajdonsága, hogy azokban semmi nyoma sincs többisten hivésnek és bálványimádásnak.

Énekekben és mondákban a nőket lovagiasan kezelik és akik teljesen egyenlőek…” .  .  .

The Story of Mankind  (Az emberiség története), a szöveget Michael Bright írta, 133. oldal, Reader’s Digest Association Linited, New Yortk, etc. 1998.

 

000.png

 

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson:

„...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar."
(Mai Nap, Budapest, 1991.)

Jakob Grimm meseíró, mesegyűjtő (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is volt, azt mondta:
„A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet."

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század):
„Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

Berglund svéd orvos és műfordító:
„Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke."
(Magyar Nemzet 2003.XII.2.5.o.)

Grover S. Krantz amerikai kutató:
„A magyar nyelv ősisége Magyarországon...meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét...az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Nicholas Lezard kritikája Szerb Antal: „ Utas és Holdvilág"-ról a The Guardben 2004.(Erti István fordítása)
„A magyarok tulajdonképpen nem is földi lények, hanem egy szuper intelligens földönkívüli faj, amelynek sikerült egybeolvadnia az emberiséggel, s csak műveik zsenialitása és nyelvük teljes érthetetlensége árulja el őket."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBS-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta:
„Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna.
Egyszerűen azért, ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."

 

000.png

 

Imaoka Dzsúícsíró (1888-1973) a japán-magyar rokonság kutatója, nyolc évig élt Budapesten az 1920-as években. Megtanult magyarul, magyar nyelven írt könyvet hazánkról és Japánról. Ismeretében volt a magyar és a japán nép turáni alapú rokonsága.
Részlet a könyvből:
„Az anyák és gyermekek pusztulása nemcsak a nemzetnek, hanem az egész emberiségnek a megkárosítása. Tisztelet az anyák előtt, akiké a gond és a bánat, és akiké ezért minden becsület, hála és szeretet. Minden magyar asszony szemében ragyogjon minden nemzet igaz és erős alapja, a tiszta erkölcsnek semmivel nem pótolható égi fényessége. Körülöttük csacsogjon a kacagó új nemzedék! Ha így lesz, akkor a Csonka-Magyarország kifejezést törölhetjük a szótárból. Ki tudna az anyák és gyermekek honfoglaló hadjáratának ellenállni? Hódolattal hajlok meg előttük, áldás kísérje minden léptüket!
Búcsúszó:
Könyvem végére értem, s úgy érzem, mintha Magyarország határán állnék, hajadonfővel, kalappal a kezemben.
Búcsúzom…
Bármennyire fegyelmezem magamat, erőt vesz rajtam a megindultság. Könnyezve gondolok az elmúlt nyolc esztendőre.
A válás puszta gondolata is megremegtet. Valami iszonyatos erő kiáltásra kényszerít. De torkom összeszorul. nem bírok szólni. Lehajtom fejemet, és tovább írok.
Búcsúzom…
Búcsúzom második hazámtól és azoktól, akiket soha meg nem tagadok: a vidék magyarjaitól…
Búcsúzom az osztatlan, szépséges Magyarországtól, amelynek szélén fenyvesek állnak őrt, hogy az Alföld délibábja nyugodtan álmodhassék.
Búcsúzom azoktól, akiké minden tiszteletem és szeretetem: a magyar anyáktól.
Búcsúzom a magyar égtől, a síkságon kóborló szellőtől, a virághímes rétektől, a zizegő nádasoktól és daloló pacsirtáktól. Hova intsek, merre nézzek?...Egyformán csalogat, szomorít a lányos mosolyú Balaton, és a hetykejárású Tisza, az aranygerezdes szőlőtőkéjű tihanyi hegység…
Most, hogy mennem kell, marasztal az öreg Duna, s vele együtt mindaz, amit nyolc éven át megszerettem, s ami a régi hazám helyett egy új hazát, és egy egész életre szóló barátságot adott nekem.
Lámpám halvány világánál, mint tündéri vízió ragyog fel Budapest igézetes képe. Eddig csak láttam, most pedig érzem: milyen szép.
Gyönyörű fővárosa egy nemes, büszke nemzetnek. Nyáron a Duna-parti Velence. Télen egy darab ragyogó Párizs. Tavasszal az édes-meleg napsütésben virágzó álom. És ősszel, amikor hullanak a falevelek? Könnyeimtől nem is látom, csak érzem.
Búcsúzom…
Budapest, te modern, nagy világváros. Pest-Buda, te álmodó, romantikus kisváros! Csak most tudom igazán, hogy milyen szívbemarkolóan szép vagy, drága kincs vagy Te nekem! Ilyen csak az élet lehet az elmúlás, a halál pillanatában, akkor, amikor a búcsú már nem búcsú, hanem maga az elválás.
Soha ilyen mélyen még nem éreztem át, hogy a szépség és a szeretet nyomában könnyeket fakasztó fájdalom is járhat…
Nem írok tovább, nem bírom.
Áldjon meg az Isten, én szép Magyarországom, drága Budapestem!
Jövőd legyen méltó dicső múltadhoz. Isten veled!”
 
Részlet az Új Nippon című könyvből
(Athenaeum Kiadó, Bp. 1929.)

 Imaoka.jpg

 
Imaoka Dzsúícsíró

 

000