„Egyik legérdekesebb tárgya annak a művelődés-örökségnek, amelyet az ősmagyarok hoztak magukkal mostani hazájukba: a rovásírás.

Az ország némely részén, különösen Erdélyben ez az írásrendszer még a 16. században is virult és fennmaradt talán egészen a 18. századig…

Bartók Béla (1881 – 1945), Kodály Zoltán (1882 – 1967) és munkatársaik kitartó, küzdelmes munkával gyűjtötték a magyar népdalokat és a népi szájhagyomány olyan kincsesházát fedezték fel, amely a pusztulás szélén állott. Az általuk és mások által összegyűjtött sok ezer népdal és monda betekintést enged a nép gondolat világába és értékrendszerébe…

E szájhagyomány rendkívüli tulajdonsága, hogy azokban semmi nyoma sincs többisten hivésnek és bálványimádásnak.

Énekekben és mondákban a nőket lovagiasan kezelik és akik teljesen egyenlőek…” .  .  .

The Story of Mankind  (Az emberiség története), a szöveget Michael Bright írta, 133. oldal, Reader’s Digest Association Linited, New Yortk, etc. 1998.