Nyomtatás 
sumér-szumír Kossuth Lajos Bobula Ida Zakar András ekírás képírás Ordos

„A létért való küzdelem során vannak korszakok, amikor egy-egy nemzet fennmaradása szempontjából döntő fontosságú, hogy mit tud az a nemzet a saját eredetéről, múltjáról, érdemeiről és hivatásáról, de az is, hogy mit tudnak róla mások, kiknek a sors alakítására adott pillanatokban hatalmuk van. ”

Dr. Bobula Ida Több mint száz esztendeig tartott az a küzdelem, amelynek a végén a világ tudósai határozottan kimondták, hogy az emberiség írásbelisége a sumérokkal kezdődött. A sumer képírás valóban megelőzi a kínai, az egyiptomi, a mohenjo dárói, a harappai és minden más írásrendszert. Majd ugyancsak a sumérok- a képírásból kifejlesztették az ékírást, mely Közel-Keleten sokfelé elterjedt.

Ezt a tudósok nemcsak tudják, de vallják is, azonban a köztudatba való elteijedést „valami”, vagy „valakik” sikeresen akadályozzák. Azt a tényt, hogy a sumer nép ural-altáji eredet, és hogy ebben a nyelvcsaládban a magyarhoz áll legközelebb, minden kutató ismeri, de a világ különböző népei között ez nincs tudatosítva. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy még Magyarországon sem. Hazai vonatkozásban az 1989-utáni években némi javulás kezdődött el, ami örvendetes, de nem elégséges. Micsoda küzdelem: az 1870-es évektől kezdődően a Franciaországban élő Halévy évtizedeken át harcolt, még a sumérok létezése ellen is. Magyarországon népünk érdekei ellenére Goldziher Ignác vezette a sumér ellenes erőket. Ez volt a múlt. A megdöbbentő az, hogy hazánkban még ma is létezik egy makacs, maradi csoport, akik önző, tudománytalan érdekektől vezetve nem csak akadékoskodnak, hanem középkori sötétségben szeretnék tartani népünket. Mivel adataik, érveik nincsenek, ezért mindig csak személyeskednek, leszólnak, ,jó pofáskodnak”, nagyképüsködnek, de cáfolni nem tudnak. Vélemény nyilvánítás még nem cáfolat. Mindezt ők is tudják és ezért hangoskodnak. Csoportjuk viszont egyre kisebbedik.

Kiváló szakembereinket: dr. Bobula Idát, prof. Badiny Jós Ferencet, prof. Gosztonyi Kálmánt, dr. Fehér Máty ás Jenőt, dr. Zakár Andrást és a többieket mellőzték, kicsúfolták, több esetben őket üldözték. Sokszor még a politikai hatalom erejét, illetve azok eszközeit is felhasználták az igazságot kereső kutatók ellen. E megbélyegzett magyar tudósokat soha meg nem hívták tudományos vitákra, mert féltek azok felkészültségének hatalmas erejétől.

Ezeket az óriásokat a nemzet tudományos hőseiként kell kezelni. Mint ahogy hős volt az 1840-ben született Torma Zsófia tudós régészünk is. Ez a lánglelkű asszony már 1876-ban olyan kutatásokat folytatott, amelyről a Turinban élő Kossuth Lajos 1884-ben magánlevélben így ír: „...Nagyságod oly adatokkal gazdagította a tudományt, ... melyek az ösvilág történelmi rejtelmeire., .új világot vetnek... s az ősrégészeti adatokból levonható tudományos következtetések rendszeresítésénél forduló pontot képezhetnek...” Ez a csodálatos asszony az ösmagyar írás mezopotámiai eredetét hirdette, a tordosi (Hunyad vármegye) és egyéb erdélyi leletek alapján. Amint tudjuk, az idő Torma Zsófiát igazolta. 1961 -ben Tordostól alig 18-20 km-re Alsó-Tatárlakán egy domb legalsó rétegéből kb. 29 kis szobor és 3 cseréptábla került elő. A táblákon lévő írásjelek sumer kapcsolatok meglétét igazolták. E régészeti leletek „felszínre” kerülése megerősítette azt az elvet, mely szerint a Kárpát-medence és a sumér föld között bizonyítható kapcsolat állt fönn. Mint mindig, úgy ez alkalommal is jött a ködösítés; ezúttal M.S.F. Hood és társai voltak, akik nem tudták elviselni azt a tényt, hogy

Erdélyben hatalmas műveltség létezett a sumérokkal egy időben. Egyszerűen csak kijelentették, (minden bizonyíték nélkül), hogy ez nem lehetett így. Bár a sumér kérdést több, mint százéves küzdelem után sem tudták eltüntetni, most mégis megpróbálták az új adatok fontosságát elszürkíteni, lekicsinyíteni. Nem sikerült teljesen. Ma már elfogadott tény, hogy a két hely, a két műveltség között élénk kapcsolat létezett. Azóta a Duna-medence különböző vidékeiről, több, mint száz helyröl kerültek elő megdönthetetlen bizonyítékok, ősi írásjelek.Az igazi meglepetés pedig ezután következett: e leletek kora régebbi, mint a Tigris-Eufrátesz vidéki sumér tárgyakon lévő írások. A kapcsolat fennállása kétségtelen, egyedül az elteijedés feltételezett iránya változott meg.

Eddig úgy gondolták, hogy Sumér-földről került a műveltség (és az írott emlékek) a Duna-Tisza-Maros vidékére. Az újabb bizonyítékok ezt nem zárják ki, pusztán úgy módosítják, hogy a legősibb időkben a terjedés iránya a Kárpát-medencéből a Tigris és az Eufrátesz folyók vidéke felé mutat. A Kárpátok ölébe későbbi visszavándorlások többször is történhettek. Az 1100 évvel ezelőtti hazatérés is egy ilyen fontos és magasztos esemény volt a történések láncolatában.

Árpád jól megszervezett, nagyműveltségü magyar népének hazatérése, a hűség, a bölcsesség, a célratörekvés, valamint a folyamatosság felismerésének tudata által vezérelve történt. Tudatos, tervszerű, pontosan végrehajtott tevékenység volt a honvisszafoglalás, a „hazatérés.” Magyarország egész területéről kerültek elő az ősműveltség maradványai: lakóházak, szentélyek, edények, szobrocskák - 6-7-8 ezer évesek. A vallási jellegű szobrokon írásjelek.

Az európai ősrégészet egyik szaktekintélye Marija Giinbutas szerint a Duna-Tisza-Maros vidéki ősi írásjelek kb. 8 ezer (nyolcezer) évesek. A U.C.L.A. neves régész-tanára kb. 20 szakkönyv szerzője, s több mint 200 írása jelent meg szaklapokban Európa öslakóiról, mondáikról, a kő-korszakról, Közép-Európa régészetéről. Gimbutas véleménye az, hogy a Duna-Tisza-Maros vidéki írásjelek kora régebbi, mint a sumér, vagy bármely más írásrendszeré. A tudomány mai állása szerint ez a világ legősibb írása. A régésznő szerint minden jel ama mutat, hogy szent írással állunk szemben, mert a szöveg legtöbb esetben vallási jellegű tárgyakon jelent meg. Marija Gimbutas munkássága közismert, legutolsó munkája: „The Civilization of the Goddess” (The World of Old Europe) 1991-ben jelent meg (Harper ,San Francisco, New York). Ebben a szerző 500 nagyméretű oldalon, részletesen foglalkozik az eredeti ős-európai műveltséggel, melynek egyik jelentős központja Magyarország volt. A Kőrös, a Tisza, a Bükk műveltség körök szakemberek előtt jól ismertek. Elérkezett az ideje annak, hogy népünk minden egyes tagjában tudatosodjon végre az a tétel, mely szerint: Az ősi Kárpát-medencei műveltség csoport a mi örökségünk. Lemondani róla nincs jogunk!

A ma „európaiaskodó” nemzetek részben pusztították, részben átvették és kisajátították az őket megelőző eredeti őseurópai műveltségeket. Gimbutas kijelenti, hogy a nyolcezer éves írásrendszer nem indoeurópai eredetű. („This Old European seript was undoubtedly, non Indo-European...”) Az Európába betolakodott angolszász, germán, szláv és egyéb kiskorú népek nem tudják „megbocsátani” ősiségünket, s azt, hogy nekünk a Kárpát-medence az őshazánk, ahol hosszú évezredek folyamán hatalmas műveltségeket alkottunk, melyeknek egyik időtálló emléke a 8 ezer éves Kárpát-medencei írásrendszer. Ez a magyar rovásírás. Jegyezzük meg jól: a magyarságnak önálló, nem másoktól átvett ősi írásrendszere van, amely a Kárpát-medencében keletkezet, és innen terjedt el másokhoz. A magyarországi magyar írásbeliség nyolcezer éves, becsüljük meg, ismerjük meg; Tudat erősítő, felemelő hatása van. Beszéljünk róla dicsekvés nélkül, szeretettel.

Orosz László

 

000.png