Az írásjelek megléte hazánkban kétségtelen, hiszen több helyről került elő bizonyíték. Ennek hangsúlyozása azért is fontos, mert az írásbeliség műveltségi fokmérő. Népünk ősműveltségének fejlettségét megfelelően mutatják a többezer éves lakóházak, szetélyek, alkotó műhelyek, képzőművészeti tárgyak, szerszámok feltárt maradványai is. Ezek kora kb. 6-8 ezer év. Azt is tudjuk, hogy kb. 5 ezer évvel ezelőtt (vagy még korábban) már négykerekű kocsit is használtunk. Ennek kisméretű, agyagból készült minta darabja a budakalászi kocsi. ( Kb. Kr.e.: 3000) Mindezek alkotói már nem “előemberek”, nem “ősemberek” ; ez már a mai, értelmes, alkotó emberek szellemi és keze munkája. Őket tekinthetjük a Kárpát-medence eredeti ősmagyar lakosságának. E leletek az ő alkotásaik. Ezek őseink tárgyi emlékei. Örökségünk, melyet vállalnunk kell. Nem dicsőség keresés végett, hanem azért, mert kötelességünk e hagyaték megbecsülése, gondozása, fejlesztése, tudatosítása. Ezt kívánja az igazság szeretete.

wpecc9baa3 06

ÉBREDJÜNK VÉGRE MAGUNKRA!

Túl sokáig hagytuk, hogy butaság, idegen érdek homályosítsa, összezavarja, ferdítse, kisajátítsa múltbeli dolgainkat. Nem vagyunk finn-ugor eredetűek, nem vagyunk török-tatár származásúak. Mi magyarok vagyunk évezredek óta. Az említett népek rokonaink közé számítanak, de nem származunk tőlük. És nem innen, vagy onnan jöttünk,

A MI ŐSHAZÁNK A KÁRPÁT-MEDENCE! Mondjuk el újra: a mi őshazánk a Kárpát-medence. Ennek tudatosítása nagyban befolyásolhatja jövőnket. Őshazánk olyan csodálatos föld, ahol a kedvező életkörülmények következtében népünk annyira elszaporodott, hogy egyes csoportjaink, különböző korokban szétvándoroltak. Így jutottak el Eurázsia sok részébe, s mindenüvé vitték magukkal ősi, fejlett műveltségük elemeit. Így kapcsolódnak a tárcsói (Starcevo), kukutyini (cucuteni), badeni, terramara és egyéb műveltségek a Kárpát-medence ősmagyar műveltségéhez. Elődeink csoportjai egyaránt kerültek keletre és nyugatra. Egy részük máig is megtartotta magyar jellegét. Sok kutató a kiáradással benépesült új területeket téveszti össze az őshazával.

Emlékezzünk rá ŐSHAZÁNK A KÁRPÁT-MEDENCE, ahol elődeink éltek, ahol elszaporodtak, ahonnan egy részük szétáradt. Ahová több hullámban némelyek hazatértek. Népünk többsége soha el sem hagyta a Duna-Tisza vidékét. Érdekes eset az, amikor az őshazán kívül két, vagy több magyar csoport találkozik, esetleg szövetséget is köt egymás támogatására. Ilyen terület volt a Kaukázus vidéke. Ezt különleges helyzete miatt tekinthetjük MÁSODLAGOS ŐSHAZÁNAK, mivel szerepe népünk egyes részeinek múltjában annyira jelentős. Innen került haza Árpád magyar népe is. Kisebb-nagyobb csoportjaink viszont még ma is megtalálhatóak Eurázsia több részén. (Kb. 21 helyen) Kárpát-medencei őshazánk régészeti lelőhelyei olyan nagyszámúak, hogy azok jelentős része ma sincs feltárva. Sok-sok meglepetés van még hátra, mert feltevések szerint a mai értelmű ősműveltség nem 7-8 ezer éves, hanem kb. 38,500 éves. Ó-Pusztaszer és környéke azért különlegesen fontos, mert jelkép is. Annak a sokezeréves magyar műveltségnek a helye és jelképe, amelyet az Árpáddal hazatérő magyarság már itt talált. Itt egyesült újra a magyarság két rétege: a bent élők és a hazatérők. Megjegyzendő, hogy MEGÉRTETTÉK EGYMÁS NYELVÉT, mert mindkét csoport magyarul beszélt. Ó-Pusztaszer a magyar ősiség, a folyamatosság és az egység szent jelképe. Ezt soha ne feledjük! Minden magyar zarándokoljon el ide, megtisztult, imádságos, tettre kész lélekkel, mert szent ez a hely.

 

000.png