Nyomtatás 
Bobula Ida
Sohase lettem én
Hűtlen Tehozzád,
Hordozlak magambanbobula
Örök Magyarország.
 
Miattad mentem volt
Idegen határba,
Régi nagy Bujdosók
Keserves Útjára.
 
Messzi tengerentúl
Rossz csillagok alatt
Töretlen hűséggel
Tovább szolgáljalak.
Bobula Ida 
Nem tehettem sokat,
Sohasem eleget,
Úgy küzdöttem Érted,
Ahogyan lehetett.
 
Töretlen hűséggel
Bízva és remélve,
Hogy a Te napod is
Felderül majd végre.
 
Mikor engem már az
Idegen hant elfed,
Leszel, ami voltál:
Büszke, szabad nemzet.
 
Aki a Tied volt,
Közel, avagy távol,
Veled számoltatik
A feltámadáskor.
 
Viharok porjaim
Akárhová hordják,
Tebenned nyugszom én
Örök Magyarország!
 Bobula Ida, 1973

 

000.png