A falu visszazökkent a régi kerékvágásba. Még nagyobb lett a gond, mert közeledett a karácsony. Nagyhétre az idő is elszomorodott. Vastag szürke felhők gomolyogtak a házak tetején, és nappal sem akart kivirradni. Fáradt hó pilinkézett egész nap, és délután négy órakor már sötétedett.
- Szomorú karácsonyunk lesz az idén - mondogatták az emberek. -Amennyire lehet, mégis meg kellene adni a módját a Jézus születésének. Pénteken a vén pásztor is leereszkedett a havasról és este bezörgetett a pap kapuján. Havas fenyőfát hozott a hátán.
- Hol jár ilyen későn? - lepődött meg a pap.
- Az ünnep miatt be kell hogy jöjjek. - rázta le magáról a havat Álozi bá. Legalább egy szál gyertyácskát gyújtanom kéne a szent estén. Gondoltam, ha már erre járok, legalább benézek a tiszteletcs úrhoz is, s hogy üres kézzel ne jöjjek, ezt a fenyőcskét lecsapnám a lábáról, hogy legyen a gyermekeknek karácsonyfájuk.
- Köszönöm, de az én gyermekeim messzire vannak.
- Nem tesz semmit! - mosolygott a vén székely. - Azért csak díszítse fel,s gyújtsa meg a tiszteletes úr, éppen mintha itthon vónának. Ugyanolyan ereje van.
- Úgy lesz Álozi bácsi, - ígérte a pap és arra gondolt, hogy mennyi természetes finomság szorult ebbe a félvad havasi emberbe. Nehéz életében jól esett ez a néhány meleg szó is. A havasi ember a maga nyugalmával, tiszta, egyszerű lelkének, zamatos szavának illatával egészen betöltötte a házat. Melegséget, bizalmat és erőt árasztott. Jól esett a papnak, hogy vele van. Ott fogta éccakára is. Megkínálta száraz étellel, és elbeszélgettek.
Az öreg másnap lábat csinált a karácsonyfának, fát vágott az ünnepekre, ellátta a házat.
Öreg délután összepakolta az általvetőt és készülődött.
- Én ejsze elmegyek haza!
A pap marasztalta:
- Tudja mit Álozi bácsi? Ne menjen sehová! Legyen az én vendégem az ünnepeken.
- Nem lehet az, - ijedt meg az ember - a karácsony csak úgy karácsony ha az ember otthon tölti. Erre a napra még a vad is hazahúzódik a vackára. Mi lenne a szent estével, ha nem otthon tölteném? Ne is mondjon nekem effélit a tiszteletes űr!
- Osztán mit csinál a szent estén egyedül? - kíváncsiskodott a pap.
- Ezt a gyertyácskát meggyújtom, és elimádkozgatok, elénekelgetek mellette. . . A két kutyám nézi... Jó tüzet teszek, nem csinálunk semmit csak várjuk a Jézust. . .Hideg házzal, zárt ajtóval nem várhatom.. .Ezt bé kell hogy lássa a tiszteletes úr is!.. .Az idén éjféli misét is csinálunk a favágó emberekkel.
- Mit csinálnak? - lepődött meg a pap.
- Éjféli misét!
- Hát azt hogy kell katolikus pap nélkül?
- Nekünk nem kell ahhoz pap. . . Van odakünn a Bórviz oldalában egy nagy barlang. Ebbe a barlangba jászojt csinálunk s megjádzuk a Jézus születésit, éppen úgy, ahogy meg vagyon írva a szent könyvekben....
A pap bámult.
- Aztán hogy jácodják meg Jézus születésit?...
Az öreg lestelkedett az együgyűsége miatt, de azért elmondta.
- Azt úgy, hogy Ülkei Rózsinak az idén fia született. Ez jó lesz Jézuskának, az anya már meg van ... Az öreg Márton bácsi lesz szent József . . .A jászoj mellé felhajtunk néhány ökröt, félcsorda juhot, hogy Jézusra lehűljenek, - ahogy az ének mondja: „Ökör, szamár rája lehölvén. .. „ . Hát így valahogy tiszteletes úr!
A pap megrendülve elgondolkozott.
- Hát akkor csak menjen Álozi bácsi!
A havasi ember szinte mohón kapta fel az összekötözött átalvetőt, és boldogan vágott neki a havasnak. Sietett, hogy idejében ott legyen, amikor megjácodják a kis Jézus születésit...

Nyirő József (1889-1953) Erdélyi író.