Nyomtatás 

896-ban Árpád nagyfejedelem magyar népe végre hazatért és egyesült a Kárpát-medence őslakos magyarságával. A testvérek egymást erősítették. Tekintélyes államot szerveztek Európa közepén. Erre a magyar területre midig fájt az idegenek foga. A jó termőföld, mérsékelt éghajlat, bő folyóvizek, ércekben gazdag hegyek, hatalmas erdők mind csábították az idegen hódítókat. Az évezredek óta itt élő őshonos magyarságnak állandóan ÖNVÉDELMI HARCOT kellett vívnia a betolakodó idegenek ellen. Római légiók el tudták foglalni - rövid időre- országunk egy részét, de a hazatérő Atilla csapatai megtisztították a hazát és felszabadították a Kárpát-medencét és környékét. Atilla király idéjében felvirágzott az ország minden tekintetben. Az ő idejében hazánk volt Eurázsia legerősebb és legbiztonságosabb területe. A hataloméhes írígy ellenség ezt nem bírta elviselni, de katonailag hazánk legyőzhetetlen volt. Ezért más módszerhez folyamodtak. Ma már mindenki tudja, hogy Atillát ők mérgezték meg. Néhány év múlva a meggyengült ország egyes részeit az ellenség szállta meg. Ezen változtattak avar rokonaink egy ideig. Jelentős, tarós változást azonban csak Árpád nagyfejedelem haztérő, erős, jól szervezett magyar népe tudott hozni.

896-ban végre egyesült népünk két ága. A testvérek erős szövetsége biztosította Magyarország szabadságának fejlődését. A tekintélyes Magyar Államban népünk elrendeződött és a gyönyörű természeti környezetben folyt a szorgos, termelő munka. A négy évszak változásaival alakult a nép élete. Ez határozta meg a végzendő munkák idejét, jellegét, a termést, az étkezést, az öltözködést, gondolkodást, a mindennapi élet minden egyes mozzanatát. Földművelés, halászat, vadászat, állattenyésztés mind különleges képességeket, figyelmet igényelt. Házépítés, szántás, vetés, aratás, szénakaszálás, begyüjtés, behordás - mind szerszámokat, eszközöket igényelt. Kasza, kapa, eke, vasvilla, sarló, gereblye, cséphadaró, kocsi, szekér megalkotása, rendben tartása, mind szakértő munkát követelt. Állatok legeltetése, tehenek, kecskék, juhok fejése, köpülés, fonás, szövés, varrás, a ház rendben tartása, a család ellátása, a gyermekek nevelése, tanítása és sok más fontos tennivaló minden idejüket, erejüket igénybe vette.

hadjarataink.jpgIskolákban táltosok tanították a gyermekeket rovásírásra, olvasásra, elődeink hagyományaira, számtanra, növény és állattanra, énekre, zenére, és sok más tudományra. Külön szakemberek oktatták a nyilazást, lovaglást, úszást, vívást, birkózást, lándzsavetést és egyéb szükséges dolgokat. El lehet képzelni a zöldellő virágzó mezőn játszó gyermekeket.. Pacsirta énekelt, gólya kelepelt, a levegőben fecskék cikáztak. Békesség és biztonság volt Magyarországon. Az áldott nép szorgalmasan dolgozott és imát mondott az ég Urához a sok jóért, szépért, a családért, a földért, a jó termésért a szabadságért, a békességért. Hazánk - a földi Tündérország - a nyugalom, a biztonság, az alkotó munka, a mély Istenhit földje volt. A körülötte lévő helyeken más volt a helyzet. Európa nagy része nyugtalanságban élt. Szászok, germánok, bajorok, szlávok, frankok, morvák, csehek, burgundiak, lombardok, bolgárok, gallok, vikingek, svábok, bizánciak, stb. csipkedték egymást különböző érdekszövetségeket kötve. Zajlott Európa, de zajlott a világ többi része is. Az országhatárok a legtöbb helyen még nem voltak véglegesek és a ma ismert országok jelentős része nem is létezett. Törzsi területek darabolták Eurázsia nagy részét. Mivel Európa területe nem nagy, a különböző törzsek érdekei gyakran ütköztek. Ebben a “cseppfolyós” helyzetben kellett megtartani Magyarország biztonságát és megszilárdítani a MAGYAR ÁLLAMOT, és őrizni a magyar nép békéjét. Minden áron védeni kellett a belső, alkotó, termelő életet, népünk nyugalmát és boldogulását. Óriási feladat! Árpád és vezérei, valamint mérnökei néhány év alatt kijelölték az ország külső és belső határait. Hasonlóan ahhoz, ahogy a tojás sárgáját körbefogja és védelmezi a fehérje, úgy vették körbe GYEPŰRENDSZERREL Magyarország belső határait.

A gyepűrendszer külső határai nyugaton, egy időben az Enns folyóig terjedtek, délen Isterföldig és Dalmáciáig, délkeleten közel Szófiáig. Keleten Keve vára (ma Kiev) vidékéig, északon Kerekkőig (ma Krako). A belső gyűrűt nagyjából a Kárpátok vonulati alkották. A magyar önvédelmi terv fontos része volt az ősi gyepűrendszer. Ez a védelmi övezet nem volt lakatlan terület; szántóföldek, legelők, és települések is voltak rajta. A magyar véderő katonáin, őrségein kívül a menedéket kereső rokonnépeink lakták, akik így védelmet nyertek, ugyanakkor erősítették az ország védelmét. Egymás kölcsönös megsegítésén volt a hangsúly. A belső határ közelében - de az ország más reészein is - még külön őrségek is álltak. Nevüket máig is megőrizte sok magyar földrajzi név: Őrség, Őrkő, Felsőőrs, stb. Az egész ország erős védelme gyorsan és jól lett megszervezve. Megbízható hírszolgálati rendszer működött a fejedelmi székhely és a külső területek között.. Fény, füst és hangjelzések, lovas gyorsfutárok biztosították a folyamatos megbízható hírszolgáltatást. Ismert volt a madárposta rendszer is. Nálunk rend és béke uralkodott, de a körülöttünk lévő világ zavargott. A magyar nép biztonsága sürgette Árpádot és az ország többi vezetőjét, valami hathatós védelmi lépés megtételére. Erededményes tanácskozások után megtörtént elődeink fontos döntése: HAZÁNK HATÁRAIT BIZTOSÍTANI KELL és elkezdődtek a HONBIZTOSÍTÓ HADJÁRATAINK. Ezeknek több célja is volt. Ezek között a legelső és legfontosabb:

1. Elhárítani a veszélyt a békés és virágzó Magyarország határaitól. További tényezők:
2. Felmérni a környező népek haderejét.
3. Megismerni az érintett területek hegy és vízrajzát.
4. Rokonnépeink felszabadítása az idegenuralom alól. (Ez már korábban az u.n. “Atilla- tervnek” is része volt.)
5. Visszaszerezni az elődeinktől elrabolt magyar-avar kincseket.
6. Tekintélyt szerezni a Magyar Államnak.
7. Megsegíteni szövetségeseinket.

Nyugati uralkodók: a bajor Arnulf, az itáliai Berengár, valamint hercegek, püspökök hívták segítségül a magyar csapatokat, különböző időkben. Árpád fia Zoltán idejében, még az akkori pápa X. János is segítségüket kérte, akit végül is a magyar katonai haderő juttatott vissza Rómába. Nyugaton ezt nem nagyon szokták emlegetni. A jól szervezett, fegyelmezett magyar katonai egységek hatalmas területet jártak be. Még andalúziába is eljutottak. (Ez a mai Spanyolország része) Ott megállították a hódító arab terjeszkedést. Figyelemre méltó az is, hogy ahol a magyar katonaság megfordult ott elmaradtak a vikingek támadásai is.

A HONVÉDŐ MAGYAR HADJÁRATOKAT a szükség hozta létre. Végrehajtása pontos terv szerint történt és sikerrel járt. Ezekben sohasem a nemzet égésze vett részt; mindig csak egy-egy vezér, vagy nemzetségfő kapott megbízást, vagy engedélyt a lebonyolításra. A résztvevő csapatok létszáma változó volt, és a legtöbbször kisebb egységekről - néhány ezer lovasról volt szó.

Magyarország haderejének nagy része önvédelmi haderő volt, akik hazánk határait védték a nyugtalan világ támadóitól. A hazánkat ért támadások jellege, ereje koronként változott. Még Árpád nagyfejedelem idejében történt, hogy minden addiginál nagyobb támadást indított az ellenség Magyarország ellen. Egyesült germán és egyéb nyugati hatalmak 100 ezres hadserege vonult hazánk ellen. Árpád és több fia vezetésével, kb 40 ezer jól képzett magyar harcos szállt szembe a támadó nyugatiakkal. A korabeli feljegyzések helyenként eltérőek, de a lényeg az, hogy 907. július 4 és 7 között a magyar egységek súlyos csapást mértek a több mint kétszeres túlerővel támadó ellenségre. A magyar hadsereg döntő diadalt aratott. A nyugatiak hódító törekvéseinek visszaverése után, hazánk nyugati határai az Enns folyónál lettek kijelölve és megerősítve. A magyar győzelem a POZSONYI DIADAL nevet kapta. A súlyos harcokban mindkét fél sok katonát veszített. Számunkra e küzdelem HONVÉDŐ HÁBORÚ volt, ahol sikeresen megvédtük magunkat. Nyugati ellenség hosszú ideig nem merte megtámadni hazánkat. A vesztes germánok még évi adófizetésre is kötelezték magukat. Kelet felől Bizánc még mindig veszélyt jelentett. A terjeszkedő birodalmat le kellett állítani. Felújultak a harcok. A küzdelmet ekkor már Árpád fia Zoltán vezette, aki 934-ben a legjelentősebb külföldi hadjáratok egyikét szervezte meg. A magyar és a szövetséges besenyő haderő 60 ezer lovas katonával elhárította a veszedelmet és lehütötte a bizánci törekvéseket.

A magyar HONBIZTOSÍTÓ HADJÁRATOK hazánk fennmaradását, megerősödését és békéjét biztosították. Minden háború szörnyű dolog és kerülendő amennyire lehet, mert határtalan sok kárt és szenvedést okoz a résztvevőknek. Ugyanakkor minden egyén és ország joga, sőt kötellessége magát megvédeni minden támadóval szemben. Ha nincs más megoldás akkor küzdeni kell teljes erőbedobással, ésszerűen és a lehető legeredményesebben. Egy nyugtalan világban erre készülni kell, erre szolgálnak a kiképzések, hadgyakorlatok. Polgári személyek részére a küzdősportok, a harcművészet megismerése, azok gyakorlása a kor követelményeihez tartozik. Nemzeti vonatkozásban a hadi tudományok kifejlesztése, korszerű alkalmazása mindig döntő fontosságú volt. Amikor erősek voltunk, akkor el tudtuk hárítani a veszedelmet.

Trianonban egy legyengített Magyarországot fosztottak ki az összeesküvő hatalmak. A történelem egyik legszégyenteljesebb rablóhadjáratát intézték hazán ellen. Egyaránt felhasználtak hadi, politikai, gazdasági eszközöket és Magyarország területének több mint ?-át elrabolták , sok millió lakossal. E történelmi magyar területek ma is idegen megszállás alatt vannak és több millió magyar testvérünknek naponta kell megküzdenie azért, hogy magyarként élhessen. Emberi méltóságuktól megfosztott milliók várják helyzetük jobbra fordulását úgy az elszakított magyar területeken, mint az anyaországban. Ma már egyre többen döbbennek rá az Igazságra és látják meg a ferdítéseket, a hazugságokat. Egyre többen kezdik felfedezni az Isteni erőt, amely segíti őket, amely bennük és általuk nyilvánul meg. Minden területen fokozni kell a munkát! Ma már a hagyományőrzés, az igaz hit, a lelki testi, szellemi erősödés, egységes gyermekszaporulat és helyes gyermeknevelés mind a HONBIZTOSÍTÁS, HONVÉDELEM és HONÉPÍTÉS egy-egy különleges és fontos formája. Régen a HONBIZTOSÍTÁSNAK főleg hadi és diplomáciai vonatkozásai voltak. Mindezek mellett ma már politikai, gazdasági, tudományos, művelődésügyi, lelki és egyéb tényezői is léteznek. Régen egy háború, csata, vagy bármilyen érdekütközés után, mindkét fél a saját oldaláról mutatta be a történteket. Az elmúlt kb. 1600 évben (Atilla királyunk idejétől számítva) népeink HONBIZTOSÍTÓ HADJÁRATAIT másként tekintettük mi és másként ellenfeleink. A kérdés csak az, hogy a magyar iskolákban miért ellenfeleink szemszögéből nézve tanították a történelmet és tanítják ma is? Miért? Ez vonatkozik a Trianoni kérdésre is!

Őseink HONBIZTOSÍTÓ HADJÁRATAIT sem úgy mutatják be ahogy történtek, hanem az idegenek érdekei szerint. Miért? A magyar honbiztosító hadjáratok a szilárduló magyar állam pontos, tervszerű, külügyi és hadi intézkedései voltak a magyar nép és Magyarország léte biztonsága, békéje érdekében. Egy virágzó Magyarországnak keleti és nyugati hatalmak hódító törekvéseivel szemben kellett magát megvédenie. A súlyos helyzetet mutatja az a tény, hogy a magyar hadaknak közel ötvenszer kellett megelőző, vagy elhárító hadműveleteket végrehajtani. Ezek végzése közben bejárták Karintiát, Észak-Itáliát, Morvaországot, Bajorországot, Szászföldet, Frankföldet, Svábiát, Dániát. Kétszer elérték az Atlanti Óceán partjait. Voltak az Ibériai félszigeten, valamint Itália legdélebbi részein. Az Alpokon többször keltek át, jártak Görögországban, sőt Bizáncnál (Konstantinápolynál) is. Akárhogy nézzük is elődeink felderítő útjai, hadi felvonulásai hatalmas teljesítménynek számítanak. Sok-sok veszély, áldozat, fáradság, küzdelem; s mindez miért?

honvedelem_1.jpgAzért, hogy az ŐSHAZA: A KÁRPÁTOK-MEDENCÉJE, A DUNA-TISZA-DRÁVA-SZÁVA-MAROS-SAJÓ csodálatos vidéke, őseink földje mindig magyar kézben legyen. Mindig! Mert mindig is az volt. Ezt kellett megvédeni, azt kellett biztosítani. Ez a föld szent volt, “melyet az Úr visszaadott a magyaroknak”, melynek őrzését, gondozását, felvirágoztatását rájuk bízta. Ezt kellett megtartani békében, boldogságban a maguk és kései utódaik számára. Minden ma élő és jövőbeni magyar számára. Idegen hódítók érdekei ma is támadják hazánkat, keletről és nyugatról egyaránt. Ügynökeik belülről züllesztik az országot. Foglalni szeretnének: földet, lelket, tudatot. Támadják a magyar értékrendszert, erkölcsöt, hagyományainkat, a magyar nyelvet, őseinket, hőseinket - mindent ami jó és magyar. Létünket veszélyeztetik. Ne engedjük! Veres Péter népi írónk már 1924-ben - a lillafüredi írói találkozón - hangsúlyozta, hogy “a magyarság legnagyobb kérdése:

MEGMARADNI. Ezért a megmaradásért szolgálatot kell vállalnunk!” Mit tesz a mai magyarság- a magyar érdek védelmében- egyéni szinten és mit tesznek ezért az ország mindenkori vezetői, képviselői, polgármesterei? Hazánk, népünk mai boldogulása tőlünk függ! Legyünk méltók szent elődeinkhez, őrizzük meg emléküket, óvjuk védjük népünket és virágoztassuk föl Magyarországot. Találékonyan, életrevalóan meg kell találnunk minden becsületes módot a magyar nép éredekeinek megvédésére! Minden kornak meg van a maga sajátos megoldásra való feladata, s meg van a maga veszélye. Ahogy változik azok jellege, úgy kell alakítani önvédelmi módszereinket is. Bölcsen és határozottan! Ettől függ népünk jövője, ettől függ édes hazánk sorsa. Veres Péter szerint: “A nemzet teljes felébresztéséhez legelőször nemzeti öntudat kell. A nemzet önfentartásáért való harc ezzel kezdődik!” Ebben a küzdelemben egyre jobban figyeljünk a magyar lélek szavára, amely az égi kapcsolat megteremtője, megtartója. A mai magyar önvédelemnek testi, lelki, szellemi síkon egyszerre és folyamatosan kell történnie, időhöz, helyhez és körülményekhez alakítva.

Orosz László 

 

000.png