Karácsony Jézus születésnapja, s talán nehéz elhinni, hogy minden évben volt karácsony évezredeken át, Jézus születése előtt is. Mondhatjuk, hogy ezek élő képei voltak az igazi karácsonynak. Nem fogja ez a gondolat megzavarni azok áhítatát, akik tudják a Bibliából, hogy Jézus is volt, mérhetetlenül régebben annál az időpontnál, melyben emberré lett, Augustus római császár korában. Ő maga mondta:,, Mielőtt Ábrahám lett volna, Én vagyok." A karácsony lényege az örvendetes jó hír, az Evangélium. Ezt hirdették az emberiség őskorában az égi követek, a csillagok, akkor, amikor az ember legnagyobb ellensége a tél volt. A téli sötétség, hideg, éhség, nyomorúság idején mutatták, a csillagok, hogy itt a téli napforduló. Még hideg van, még sötét van, de már itt a fordulat. Már nem lesznek hosszabbak az éjszakák, rövidülni kezdenek.
A csillagjárást ismerő bölcsek leolvasták az égboltról a biztató üzenetet és meghirdették a népnek: vége a tél hatalmának! Még egy ideig szenvedni kell, de most már kibírjuk, tudjuk nem tart már sokáig! Az emberek a barlang előtt rakták a karácsonyi máglyatüzet, mert még nagyon hideg volt, és nem értették egészen, hogy mit lát az ég jegyeiben a mágus, akit a régi magyarok táltosnak hívtak. Volt ezek között férfi is, nő is - a régi hit szerint a táltost az Isten választotta ki, még amikor anyja méhében volt. Az emberek nem látták azt, amit a táltos látott, de hittek neki, átérezték vele együtt, a reményt, a boldog elragadtatást. Fordulat. . . Fordulat!
Fordul az égen a csillagsereg, a „szűz” gulya, fordul a sors. A Himalája csúcsiról pontosan december közepén jönnek le az emberlakta völgybe a markhor zergék. Ezek a szent csodaszarvasok. A csodaszarvas a téli napforduló állata: mint égen a csillagok, úgy jelzik ők a földön az idő fordulását. Az eurázsiai művészetnek ez a kedves motívuma kész evangélium. A magyar ősköltészet ránk maradt kevésszámú töredékeiben is van nyoma ennek a csodaszarvasnak, mely a fényes napot agancsában hozza. Néha a napot, néha a szimbólumát, a kiterjesztett szárnyú sast, vagy sólymot. Ez az ősi szimbólum ismeretes a legrégebbi sumér templomokban, jelentése a boldog jó hír hogy, visszatér a fény, visszatér az erő.
A „visszatérő erő” sumérul: TUR-ULLU KARÁCSONY szavunk a hivatalos nyelvészet szerint a „napforduló” jelentésű szláv szóátvétele, a szláv szó eredete azonban tisztázatlan. Meggyőződésem, hogy mint legtöbb szláv eredetűnek bélyegzett magyar szó, ez is sumér eredetű. A magyar nyelvben örökölt szó, a szláv nyelvekben kölcsönvett kultur szó, melynek ősét hiába keresik az indoeurópai nyelvcsalád családfáján. Ellenben megvan a sumér nyelvben az egytagú gyök, melyhez később járulékok ragadtak, de amely már magában hordozza az igazi jelentés lényegét. Sumir G U R’sich wenden, sich gnadig zuwenden barmherzig gégén jem. sein, wenden, unwenden, drehen, stürzen, zurück bringen Delitzsch 109.1.
A szóban benne van a jóra fordulás fogalma. Karácsony, a téli napforduló mindig annak a magasrendű égi irgalomnak az ünnepe volt, mely egyszer megsokall minden szenvedést, minden sötétséget, és elküldi a megváltást. Nyilván ezért választotta születési idejéül a világ Megváltója. Még nagyon mély a magyar sötétség. Még nem szólnak a harangok. Csak a csillagok forognak némán, Isten rendelése szerint, de el kell, hogy hozzák az idő teljességét és el fog jönni a mi karácsonyunk is. Addig várjunk, higgyünk, reméljünk és szeressünk, de ne bántsuk egymást mi, akik a legárvábbak vagyunk. Nem leszünk mindig árvák. Jön a fordulat. Karácsony.
Áldott karácsonyt kíván- Bobula Ida